A gyertyakészítés

A gyertya már több ezer éve társunk a mindennapokban. Meggyújtjuk, ha romantikára vágyunk, vagy ha emlékezünk valakire, kerül belőle az ünnepi asztalra, vagy csak úgy, mert szép. Tudjuk, hogy veszélyes, mert tüzet okozhat, de ha odafigyelünk, csodálatos hangulatot varázsolhatunk vele. A gyertya készítése mára valóságos művészetté vált, némelyik annyira gyönyörű, hogy nincs kedvünk meggyújtani, szinte szoborként díszeleg.

A gyertya szobahőmérsékleten szilárd, és csak légnemű állapotban éghető. A gyertya lángja az, ami megolvasztja a gyertya anyagát. A hajszálcsövesség miatt a gyertya megolvadt anyaga folyamatosan felszívódik a kanóc tetejére, aminek tetején az olvadék folyamatosan párolog, a gőzei elbomlanak és a gyertya lángjában elégnek.

A gyertyaláng hőmérséklete 600 – 1.200 0C között változik.

Az első ismert viasz a méhviasz volt. Körülbelül 2.000 évvel ezelőtt jelentek meg a faggyúgyertyák, amit állati eredetű hulladékból készítettek. Ezek a gyertyák nagyon kellemetlen szagúak voltak, és erősen kormoztak.

A XVII. században arzént adtak a faggyúhoz, amitől ugyan szebb lett a gyertya, de meglehetősen mérgező volt, ami sok kellemetlenséget okozott.

A 19. században fedezték fel a sztearint, a növényi és állati zsiradékból származó viaszos anyagot. Ettől szilárd a gyertya. Elkezdték használni a kanócot és a paraffint, ami a korábbihoz képest jobb minőségű, és olcsóbb gyertyát eredményezett.

Mára a gyertyát főként paraffinból, és sztearinból készítik, és a korommentes égés érdekében pamut anyagú, fonott  kanócot használnak, amelyet szalmiák-sóval, bórsavval és paraffinnal kezelnek.

Gyertyamártás

A művelet legfontosabb eszköze a gyertyamártó edény, amely régebben fából, manapság cserépből készül. Az edény alsó harmadába forró vizet kell tölteni, a maradék kétharmad részbe kerül a megolvasztott viasz. Az alul lévő forró víz akadályozza meg, hogy a viasz készítés közben megdermedjen.

Ebbe a masszába mártogatják a gyertyabelet, azaz a kanócot. A mártogatást addig végzik, míg a gyertya a kellő vastagságot el nem érte. Néhány nap alatt megszikkad, és használható.

Gyertyaöntés

A megolvasztott, langyos viaszt különféle sablonokba, öntőformákba kell önteni, a kanócot pedig éppen középre, még öntés előtt a formában rögzíteni kell.

A gyertyaöntés egy másik formája, hogy a kanócokat egy fakorongra akasztanak, és a meleg viaszt végigöntik a kanócokon. Ezt addig kell ismételni, míg a gyertya a kellő vastagságot el nem éri. Az öntés közben forgatni kell a korongot, hogy a gyertya minden oldala megfelelő vastagságú legyen.

Gyertyaszórás

A különböző színben gyártott viaszreszeléket, gyertyahomokot, viaszdrazsét tetszés szerint, rétegezve egymás tetejére kell szórni egy átlátszó üvegedénybe, úgy hogy középre kanócot helyezünk, és máris kész a színpompás, saját készítésű gyertya.

Zselégyertya

A zselégyertya kocsonyás állagú, átlátszó viasz. A gyertyazselét vízfürdőben 90-95 0C-ra kell melegíteni, majd átlátszó üvegbe tölteni. Az edény alját különféle, nem gyúlékony díszekkel lehet ékesíteni (pl. kagyló, csillámpor, üveggolyó). A kanócot kihűlés után helyezzük a zselébe, úgy, hogy vékony tűvel megszúrjuk a kanóc helyét, majd beletoljuk a viaszos kanócot.

Különböző színű rétegeket úgy készíthetünk, ha az előzőleg öntött viasz hagyjuk megdermedni. Ha a meleg viaszra öntjük a következő réteget, színátmenetet érhetünk el.

A zselégyertya akkor nyújt igazán szép látványt, ha buborékmentes (a buborékok a hevítés közben keletkeznek). Ez úgy érhető el, ha a megolvasztott zselét forró vízbe mártott üvegbe töltjük.

Gyertyasodrás

Méhviaszlapokból készül, úgy, hogy a lapokat feltekerjük. Ez a gyertya méz illatú, és cseppmentesen ég. Ha a feltekerést aszimmetrikusan végezzük, dekoratívabb gyertyák készíthetünk.

Kanóc

A kanócok lehetnek laposak, négyzetesek, vagy drótszerűek. Az első kettőt öntött és mártott gyertyákhoz, az utolsót úszógyertyákhoz használják.

A kanóc méretét úgy kell kiválasztani, hogy az elkészült gyertya égetésekor keletkező gyertyatócsa megfelelő méretű legyen. Ha a tócsa túl kicsi, akkor a kanóc túl rövid, ha viszont túl nagy, akkor a tócsa megfojtja a lángot.

A kanóc általában pamut anyagból készül. A készen kapható kanócokat viaszba mártják. Talpas kanócot általában úszógyertyákhoz javasolt használni.

Gyertyadíszítés

 A gyertyákat öntéskor és készen is lehet dekorálni, a díszítésnek csak a képzelet szabhat határt.

Forró viaszcseppel rögzíthetünk a gyertya oldalára szárított narancsszeletet, fahéj rudat, selyemszalagot, de az odaragasztott cellux csíkra csillámport is szórhatunk.

A szárított, préselt virágokat átforrósított kés pengéjével, simító mozdulatokkal a gyertya oldalára ragaszthatjuk, viasztollal tetszőlegesen rajzolhatunk rá, viaszlapokból mintákat vághatunk ki és a kezünk melegével simíthatjuk a gyertyára. Szalvétából, papírból kivágott dekorációkat speciális dekupázsragasztóval ragaszthatjuk a gyertya oldalára.

A legfontosabb szabály azonban az, hogy ne vigyük túlzásba a díszítést, ha éghető anyagokkal dolgozunk. A szárított virág, vagy a szalvéta a gyertya égésekor lángra kaphat, ilyen anyaggal csak a nagy méretű tömbgyertyákat díszítsük, ahol a ragasztott dísz távol van a gyertya lángjától.

2 hozzászólás: “A gyertyakészítés

  1. Sáfrány Péter szerint:

    Az ilyen próbák a tankönyvben keretbe foglalva jelennek meg, a beikszelt igen-ek jelentik a veszélyt.

  2. Sáfrány Péter szerint:

    Itt az én Mécses- (gyertya-) próbám a tizenéveseknek készült tesztek közül:

    Igen Nem
    1. Billenékeny-e?
    2. Törött-e?
    3. Szennyezett-e a környéke?
    (ragasztók, olajak,hulladék)
    4. Gyúlékony díszítésű-e?
    5. Hiányzik-e a fedele?
    6. Olvadékony-e a fedele?
    (Égve csepegő?)
    7. Törött-e a tartozéka?
    8. Száraz, gyantás növények alá tetted?
    9. Egyenetlen, szélfújta helyen áll?

    Most novemberben, Halottak napján, Kiskunfélegyházán egy kőkereszt mellett a szemem láttára olvadt el a teteje egy mécspohárnak (félrebillenve égve csepegett). Egy olyan síron, amelyen a fakereszt a koszorú tüzétől korábban elégett.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizennyolc − 9 =

+ <