A tűzoltók védőszentje: Szent Flórián

A Katolikus Lexikon szerint védőszent az a szentté avatott személy, akit Szentszéki jóváhagyással égi oltalmazónak választ egy nép, egyháztartomány, lakóhely, jogi személy, vagy embercsoport. Szent Flórián a tűzoltók, az ár- és tűzveszély által fenyegetettek, és a kéményseprők védőszentje, minden évben május 4-én ünnepeljük. De ki is volt Ő valójában?

Flórián (240 – 304. május 4.) egy római katonatiszt (százados) volt, aki a Római Birodalom Norcium tartományában szolgált, a mai Ausztria területén, a  római Diocletianus császár uralkodása (284 – 305) idején. 284-ben felvette a keresztény hitet.

A császár uralma alatt – 303-ban – kitört a keresztényüldözés. Újjáélesztették a római istenek, és istennők imádatát, azokat pedig, akik nem mondtak le keresztény hitükről, máglyán elégették, keresztre feszítették, vagy más módon ölték meg. A császár utasítására fel kellett gyújtani a keresztény templomokat, elégetni a könyveket, és a keresztény hitűeket börtönbe kellett zárni. Flórián hit és kötelesség között őrlődött. Rómában gyanús lett, hogy nem érvényesítette a keresztényellenes törvényeket, nem volt hajlandó végrehajtani az utasításokat. A vezetők féltek, hogy keresztény lázadást fog szítani.

Mikor Flórián tudomást szerzett róla, hogy az Enns folyó partján lévő Laureacum (Ma: Lorch, Németország) településen fogságba ejtettek 40 keresztényt, a foglyok segítségére sietett. Amint a városba ért, elfogták és bíróság elé állították. Egykori katonatársai voltak azok, akik a bíró elé vitték.

Büntetésként megbotozták, majd egy malomkövet kötöttek a nyakára, és az Enns folyóba dobták. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns folyó hídjáról taszították le.

A szentté avatáshoz vértanúnak, vagy hitvallónak kell lenni. Flóriánt keresztény vértanúnak tekintik, mivel keresztény hite miatt vesztette életét. Megmenekülhetett volna a haláltól, ha áldoz a pogány isteneknek, és megtagadja hitét. Flórián ezt nem tette meg.

Hazánkban védőszentként a középkor vége óta tiszteljük, eleinte a Szepesség németek lakta vidékein, majd a XVII. század óta az egész országban. Kezdetben az árvizek ellen kérték a segítségét, a XV. század végén pedig már kapcsolatba hozták a tűzzel is.

A tűzoltók védőszentje: Tény: Ő volt a vezetője a római tűzoltóságnak. Legenda: Imádkozott egy égő városért, majd egy vödör vízzel oltotta el a tüzet, megmentve ezzel a várost. Más legendák szerint egy tűzbe esett szénégetőt mentett meg a haláltól.

Az ókori Rómában a tűz mindig komoly veszélyt jelentett. A szolgáknak nem állt érdekében, hogy a gazdáik házát védjék, az életüket kockáztassák, azonban a rendelkezésre álló tűzoltó erők kevésnek bizonyultak. Éjjeliőrök járőröztek az utcákon, figyelték – többek között – a tüzeket. A római tűzoltók lovas egységek voltak, kiegészítve orvossal, egészségügyi személyzettel, valamint lelkésszel, az oltást kézről kézre adott vödrökkel oldották meg.

Abban az időben a tűzoltók a római hadsereg kötelékébe tartoztak. Mikor Flórián felszerelt, rövid időn belül megbízták egy elit tűzoltóság vezetésével. Felettesei szerint jól bánt az emberekkel, igazi problémamegoldó alkat volt, aki kemény munkát diktált.

Földi maradványai: Tény: A helyi keresztények a holttestét a Lorch város közelében lévő Ágoston-kolostorba szállították, és ott temették el. Legenda: Egy Valéria nevű nő találta meg a holttestét, majd látomása volt, melyben Flórián arra kérte, temessék el tisztességgel. Valéria tehát elvitte a testet az Ágoston-kolostorba.

Szent Flóriánt a keresztény művészetben mint római harcost ábrázolják, lándzsával és fürdőkáddal, valamint gyakran malomkővel.

[useful_banner_manager banners=11 count=1]

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

négy − három =

+ <