Egy gyászoló anyuka kálváriája a hivatalokkal

Kétségbeesve hívott fel egy édesanya, aki egy tűzeset során elvesztette a lányát, és leendő vejét: „Packáznak velem a hivatalok. Mit tegyek? Segíts!” Sajnos nem tudok igazán jó tanácsot adni, hisz én magam sem értem, hogy miképp történhet meg, hogy a hivatalos szervek egy sikertelen, elnagyolt, semmitmondó eljárás során nem tesznek mást, csak széttárják a kezüket: „Sajnáljuk. Mi mindent jól csináltunk.” Pedig egy laikus is láthatja, hogy voltak hibák.

 2012. április 8-án egy rövid hír jelent meg a lapokban:

„Kiégett egy hétvégi ház a Salgótarjánhoz tartozó Pécskő-szilvás víkendházas övezetben. A téglaépítésű, fa tetőszerkezetű épületben az éjszakai órákban tűz keletkezett. A házból egy 31 éves karancsberényi férfinak sikerült kimenekülnie, ő súlyos égési sérüléseket szenvedett. Az oltás közben a tűzoltók egy 27 éves salgótarjáni nő és egy 32 éves salgótarjáni férfi holttestét találták meg.”.

Aki elolvassa a hír, annak ez egy a sok közül, az elhunytak családjának viszont feldolgozhatatlan tragédia. A két elhunyt fiatal szerelmespár, Enikő és Tamás. Enikő édesanyja pedig azóta harcol a hivatalokkal, mivel a mai napig nem tudja, hogy miért halt meg a lánya.

A tűz napján, hajnali 2 óra körül feküdt le aludni a három fiatal. Enikő és szerelme az emeleten, a barátjuk a földszinten. Másfél óra múlva a földszinten alvó barát arra ébredt, hogy tűz van a szobában, de mivel nem tudott a bejárati ajtón át menekülni, kiugrott az ablakon. Miközben kerti slaggal próbálta oltani a tüzet, kiabált az emeleten alvóknak, hogy meneküljenek. Enikő és Tamás viszont már nem tudott lejönni az emeletről, a tűz fogságába estek, és az erkélyen életüket vesztették.

A tűzoltók, és a rendőrök annak rendje és módja szerint megkezdték a vizsgálatot. Ildikó, Enikő édesanyja az eljárással kapcsolatban többször is panaszt tett mindkét hatóságnál, de egyik sem vette komolyan. A tűzoltók 2012. szeptember 26-án, a rendőrök pedig 2012. október 16-án zárták le a vizsgálatot. Ildikó a tűzoltóságtól nem, csak a rendőrségtől kapott értesítést erről. A vizsgálat eredménye ismeretlen volt, azaz sem a tűz keletkezési helyét, sem annak okát nem tudták megállapítani.

Mivel Ildikót csak a rendőrségen tekintették ügyfélként, oda adott be fellebbezést. amit megküldött az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóságra is, ahol új eljárást kezdeményeztek. De nem ám azért, mert szakmailag kifogásolható a tűzvizsgálat, hanem azért, mert hibát követtek el azzal, hogy Ildikót nem kezelték ügyfélként.

Hogy mi volt a baj a tűzvizsgálattal? Hát az, hogy az eljárásban sem a tűz keletkezési helyét, sem annak okát nem tudták megállapítani, miközben egy laikus is érzékelhette, hogy több hibát is vétettek. Csak néhány közülük:

  • Nem vizsgálták át alaposan a törmeléket, az égett maradványokat nem hordták ki a házból, hogy a padlón lévő égésnyomokat megvizsgálják. Ezt később, a már üres, kitakarított házban sem csinálták meg.
  • A vizsgálat alatt nem zárták le a helyszínt, azaz bárki ki és bejárhatott a házba, akár bizonyítékokat eltüntetve, nyomokat beszennyezve.
  • A tűzvizsgáló egyedül végzett helyszíni szemlét, ami nem szabálytalan, de így nem érvényesül a „több szem, többet lát” elv.
  • A rendőrség a tragédiát követő 4. órában – hivatkozva a tűzvizsgáló véleményére – az nélkül mondta ki, hogy baleset történt, hogy ismerte volna a boncolás, vagy a tűzvizsgálati eljárás végeredményét.
  • A tűzvizsgálók nem vizsgálták az ablakok (ablaküvegek) helyzetét, az ajtók (ajtózárak) állapotát, azaz a szándékos behatolás lehetőségét. Nem zárták ki, hogy volt-e égésgyorsító folyadék a helyszínen, mert bár vettek mintát, azt szakértőnek nem küldték el.
  • A helyszínen lévő elektromos készülékeket (videokamera, fényképezőgép és telefonok, külső winchester) a takarítók találták meg, a tűzvizsgáló nem vizsgálta, nem kereste, nem találta meg őket, pedig azok is képesek tűzokozásra.

Később Enikő édesanyjához került a boncolási jegyzőkönyv, amiben szintén több ellentmondás olvasható.

Enikő fogászati leletei szerint a két felső metszőfoga (JOBB 1-es, és BAL 1-es) volt kozmetikailag pótolva, viszont a felboncolt elhunyt BAL 1-es és BAL 2-es foga volt pótolva. Hogy tévedhet ekkorát egy boncorvos? Vagy nem Enikő volt az, akit felboncoltak? Ezek után melyik anyuka nem kételkedne benne, hogy valóban a lányát temette-e el? Tudni kell, hogy a két fiatal a tűzben felismerhetetlenségig megégett.

Enikő mindig sportos lány volt, naponta több kilométert futott, a boncolás szerint tüdővizenyője, és szívkamra tágulata volt. Hogy lehetséges ez? Miként nem derül ki egy ilyen egészségügyi probléma, mikor még életben volt? A szívkamra tágulat tünete a fáradékonyság és a légszomj. Egy rendszeresen futó lánynál ez biztosan jelentkezett volna. Újabb kétely, hogy valóban Enikőt boncolták-e?

A boncoláskor alkoholvizsgálat céljából vizeletmintát, szén-monoxid-mérgezés vizsgálata miatt pedig vérmintát vettek. Laborba azonban csak a vizeletet küldték, a vért nem. Mintha fontosabb lett volna, hogy kiderítsék, ittak-e alkoholt a fiatalok a tűz előtt, mint az, hogy mibe haltak bele? A belső szervekből nem történt mintavételezés.

A boncolási jegyzőkönyv szerint: „A boncolást követően, az arról történt részletes tájékoztatás után az ügy előadója (név) közölte, hogy a parancsnokával történt egyeztetés után, költségkímélési okból nem kérik a szénmonoxid vizsgálat elvégzését, tekintettel az egyértelmű előzményi és boncolási adatokra.” Ugye nem csak nekem furcsa, hogy miként lehet egy eljárásban éppen ezen spórolni?

A boncorvos szerint a testen CO mérgezésre utaló elváltozások voltak, egy későbbi boncolást felülvizsgáló jegyzőkönyv szerint ezek az elváltozások hasonlóak, mint a ciánmérgezés tünetei. Újabb ok, ami Ildikó kételyeit erősíti.

Előírás szerint az elhunytakból – akiknek a halála miatt közigazgatási eljárás folyik, és hamvasztással temetik el, mint Enikőt – vett mintákat (belső szervekből, vérből, vizeletből) meg kell őrizni, pontosan azért, hogy ha később kiderül, hogy erőszakos halált haltak, legyen mit vizsgálni. Mivel Ildikó nem volt biztos abban, hogy valóban a lánya az, aki a tűzben meghalt, a rendőrség ígéretet tett arra, hogy DNS vizsgálattal igazolják a személyazonosságát. Az eljárás trehányságát jól jelzi, hogy mielőtt a DNS vizsgálatra sor kerülhetett volna, a labor a mintákat megsemmisítette, megszegve ezzel több előírást. Ezzel azonban minden lehetséges módon lehetetlenné tették, hogy Ildikó megtudja, valóban a lánya halt-e meg? Elkeserítő helyzet…

A fellebbezés hatására a tűzoltóság (katasztrófavédelem) újraindította a tűzvizsgálatot, ami után – több hónapig tartó – várakozás következett. Az újabb tűzvizsgálat továbbra sem tudta megállapítani a tűz keletkezési helyét és okát. Persze, hogy is tudta volna? A tűzvizsgálat alapja a tökéletes helyszíni szemle. Hiányos adatokból pedig csak hiányos következtetéseket lehet levonni.

Mivel Ildikó felismerte, hogy ha az egész világot megmozgatja, akkor sem kap a tűzvizsgálattól a kérdéseire választ, bár beadta az újabb fellebbezést, de azt később visszavonta, ugyanis teljesen értelmetlennek tartotta a további huzavonát, hiszen az általa kritizált mulasztásokra továbbra sem kapott választ, a tűz keletkezési helyét és okát két vizsgálat alatt sem tudták megállapítani.

Végül úgy döntött, hogy panaszával megkeresi az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot (OKF), ahol konkrét kérdéseket tett fel az eljárásban történt hiányosságokról. Mindezt azért, hogy talán lesz valaki, aki végre leírja, hogy hibáztak. Nem azért, hogy bajba sodorja a tűzvizsgálót. Egyszerűen azért, hogy vegye végre észre a hatóság, hogy a rendszer nem jól működik. Hogy egy két halottat követelő tüzet nem lehet tapasztalatlan tűzvizsgálóra bízni, hogy a vizsgálatot nem szabad elnagyolni, hogy csak alapos, és kifogásolhatatlan helyszíni szemlével, és eljárással lehet eredményeket elérni. Mert van olyan, hogy egy tűz okát nem lehet megállapítani. De ezt lelkiismerettel csak akkor szabadna kijelenteni, ha az eljárásban nem lehet hibát találni, ha minden körülményt alaposan kivizsgáltak. Sajnos itt nem így történt.

Az OKF természetesen válaszolt a panaszlevélre. A 4 oldalas iratot nem részletezném, csak annyit róla, hogy hosszasan részletezte a tűzvizsgálati eljárás menetét (ezzel Ildikó pontosan tisztában van), majd felsorolta, hogy a tűzvizsgálatot milyen jogszabályok alapján végezték (Ildikó ezt is ismeri), majd leírták, hogy a tűzvizsgáló mindent a jogszabályoknak megfelelően csinált.

Szerintük például nem voltak a helyszínen égésgyorsító folyadék jelenlétére utaló jellegzetes nyomok, de egy tapasztalt tűzvizsgáló pontosan tudja, hogy az esetek 95 %-ában az égésgyorsító folyadék nem hagy jellegzetes égésnyomokat.

Ugyanakkor leírták, hogy a helyszín lezárását – jogszabály szerint! – a rendőrség végezte. Ildikó viszont  pontosan tudja, hogy a tűz után bárki ki-be járkálhatott a házban. Persze a jogszabályi előírás, és a valóság sokszor különbözik egymástól. Attól még, hogy valamit előír a jogszabály, nem biztos, hogy úgy is történik…

Azért volt a válaszlevélben újdonság is, hiszen leírták benne, hogy a tűz a kályha közelében keletkezett, és ezen a területen nem voltak olyan elektromos berendezések, amelyek tüzet okozhattak volna. Azonban a második tűzvizsgálati eljárás megállapítása szerint: „A releváns tűzkeletkezési okok közül (…) nem zárható ki a (…) elektromos rendszer.” Most akkor voltak ott elektromos berendezések, vagy sem? A két tűzvizsgálat közül egyik sem tudta meghatározni a tűz keletkezési helyét. Az OKF válaszlevelében ezt már „meghatározza”, de a keletkezési okok akkor sem stimmelnek.

A rendőrség az eljárása lezárásakor ezt írta: „… A tűzvizsgáló tűz keletkezési okaként az idegenkezűséget, szándékosságot kizárta. A tűz keletkezési okaként több lehetőség is felmerült, de ezeknek a tűzvizsgálati eljárás során bizonyító erejű alapot nem lehetett találni, a tűz keletkezési oka nem megállapítható…”. Kérdés, hogy ha egyáltalán nem tudni, hogy mitől keletkezett a tűz, miképp lehet kizárni a szándékosságot? Ismétlem, nem vizsgálták az üvegeket, a zárakat, az égésgyorsító folyadék esetleges jelenlétét…

Mivel Ildikó az OKF-nek írt panaszlevelében feltett kérdésekre valójában nem kapott konkrét válaszokat, úgy gondolta, újabb levelet írt, még nyomatékosabban kérve azok megválaszolását. Az OKF válasza nagyon egyszerű volt. Egy jogszabályra hivatkoztak, mely szerint a „Korábbival azonos tartalmú, ugyanazon panaszos, illetőleg bejelentő által tett ismételt (…) bejelentés vizsgálata mellőzhető” És mellőzték is, azaz a problémát lezártnak tekintik.

Mit tehet ilyenkor a panaszos? Ír egy levelet, melyben a konkrét kérdéseire nem kap konkrét válaszokat, és soha többé nincs senki, aki foglalkozna a panaszával? Tényleg ilyen a magyar jog? Tényleg meg lehet tenni, hogy a hatóság lezártnak tekint valamit, amiben nincsenek megoldások, válaszok?

Ildikó viszont nem adta fel. Levelet írt a Belügyminisztérium Szabályozási Főosztályának, hogy megtudja, milyen lehetőségei vannak arra, hogy tovább foglalkozzanak az ügyével? A válaszuk szerint semmi. Fellebbezni már nem lehet, az OKF-et nem lehet válaszra kötelezni, valamint az idő múlásával a tűzvizsgálati eljárást nem lehet újra lefolytatni, így a tűz keletkezési okát sem lehet bizonyítani.

Nagyon sokat beszélgettem Ildikóval az ügyről. Miközben pontosan érzi, hogy a tűz okát talán már soha nem fogja megtudni, mégis jól esne neki, ha a hatóság beismerné, hogy hibázott. Hogy a kérdéseire adott válasz ne az legyen, hogy „Mindent megtettünk, mindent jól csináltunk.” Mert nem tettek meg mindent, és nem csináltak jól mindent. Az elrontott helyszíni szemle soha többé nem pótolható. Ezerszer átrághatja magát a vizsgáló az iratokon, vagy a fényképeken, az akkor sem ad megoldást, ha alapvető dolgokat nem vizsgáltak át a helyszínen. De ezt úgy tűnik, nem divat bevallani.

Itt tart most az ügy. Hiszek benne, hogy mégis van megoldás. Hátha van valaki, aki tud segíteni!

[useful_banner_manager banners=11 count=1]

12 hozzászólás: “Egy gyászoló anyuka kálváriája a hivatalokkal

  1. pozsar szerint:

    A fentiekből számomra egy dolog lett világos (bár ezt eddig is tudtam): a tűzvizsgálat komoly dolog, ezért csak jól képzetten (felkészítve), megfelelő sedédeszközökkel (felkészítve) lehet, lenne szabad csak végezni, hogy eredményre vezessen (bár az eredmény így sem garantálható).
    Sanos, a tűzvizsgálat beosztáshoz kötött feladat. S lehet, hogy egyébként okos és rátermett, aki azt a bizonyos beosztást ellátja, de ehhez a kapcsolt feladthoz valami most hiányzott. Helyszínelni, nyomrögzíteni tudni kell. S ez most nem igazán sikeredett (talán valamely feltétel hiányzott). Így az sem meglepő, hogy az ok-okozati összefüggések feltárása sem sikeredett.
    Sajnálom a konrét ügy érintettjeit, az a minimum, hogy (emberként, személyként) együttérzek. Lehet, hogy a “hivatal” a mundér védelme helyetti, hasonló hozzáállás után, hasonló következtetésre jut. Valamit máshogyan kell tenni. Helyzetbe hozni a vizsgálót (személyi és tárgyi oldal), és talán el lehet kerülni az emilyen ügyeket…

    • Ildikó szerint:

      Jó volna, ha ez a “hivatal” nem pusztán hivatalnak tekintené önmagát, hiszen sorsok, életek múlnak munkájukon. Ha elővennék ismét az ügyet és komolyan felülvizsgálnák önmaguk munkáját, az korrekt volna az azóta is gyászoló családhoz.

  2. valaki szerint:

    Tisztelt Szerző!

    Nem szokásom hozzászólásokat írni, de ezt most már nem tudom megállni szó nélkül. Látva azt, hogy mekkora nyilvánosságot adnak ennek a cikknek.
    Először is a cikk címe szerint a hivatalokkal van probléma… De úgy érzem, hogy Ön is beleesett egy kicsit a hivatalnokok nagyon gyakran elkövetett hibájába. Mégpedig abba, hogy egy „íróasztal” mögül, papírokból szerzett információkból táplálkozik. Csak Önre még azt sem lehet elmondani, hogy minden információ birtokában van, hiszen a tűzeset kapcsán keletkezett összes iratba nem nyerhetett betekintést. Mivel nem rokona az áldozatoknak és nem vett részt sem a tűzvizsgálatban, sem a rendőrségi nyomozásban. Egy-két iratból és a nyilvánvalóan az elfogult Édesanya állításaiból von le következtetéseket. Nem bántásból írom, mert egyértelmű, hogy a segítő szándék vezérelte a cikk írásakor.
    Csakhogy igazoljam a feltevésemet: „A boncolást követően, az arról történt részletes tájékoztatás után az ügy előadója (név) közölte, hogy a parancsnokával történt egyeztetés után, költségkímélési okból nem kérik a szénmonoxid vizsgálat elvégzését, tekintettel az egyértelmű előzményi és boncolási adatokra.”
    Nem vonom kétségbe, hogy a jegyzőkönyvben valóban ez szerepel… Aztán leírja a boncolási adatokat, de az „egyértelmű előzményi ….. adatokról” szó sem esik. Utánajárt, hogy vajon ez mi lehetett és megállja-e a helyét?
    „Enikő mindig sportos lány volt, naponta több kilométert futott, a boncolás szerint tüdővizenyője, és szívkamra tágulata volt. Hogy lehetséges ez? Miként nem derül ki egy ilyen egészségügyi probléma, mikor még életben volt? A szívkamra tágulat tünete a fáradékonyság és a légszomj. Egy rendszeresen futó lánynál ez biztosan jelentkezett volna. Újabb kétely, hogy valóban Enikőt boncolták-e?”
    Látta már az Édesanya fb oldalán azt a képet, amin a lánya kitartó munkájának eredményeképpen a sportos élete előtti és utáni fotója látható? A szívkamratágulatnál gyakran előfordul, hogy nem okoz tünetet, csak más okból készített mellkas felvételen véletlenül veszik észre az eltérést. Az Ön által írt nehézlégzés csak másodlagos tünete a betegségnek és egyáltalán nem biztos, hogy ennek már az életében jelentkeznie kellett volna. A tágulat kialakulásának főbb oka az érelmeszesedés, ami pedig többek között a túlsúly és a dohányzás miatt is kialakulhat. És tény, hogy a lánynál mindkettő rizikófaktor teljesítve volt, még akkor is ha az utóbbi években megszabadult a súlyfeleslegétől.
    Ön kritizálja a vizsgálatot végzőket, hogy trehány munkát végeztek. De teljesen egyértelmű, hogy Ön sem végzett alapos kutató munkát. Továbbá szerintem olyan témában nem biztos, hogy ki kellene fejteni a véleményét, amihez nincs meg a végezettsége.
    Meg persze felmerül bennem az a kérdés is, hogy ön mit szólna ahhoz, ha úgy ítélné meg egy másik tűzvédelmi mérnök az ön munkáját, hogy annak nincs minden részletével tisztában! Éppen Ön írja, hogy „Hiányos adatokból pedig csak hiányos következtetéseket lehet levonni.”
    Na és térjünk át arra, hogy miért illettem az Édesanyát korábban elfogult jelzővel! Mi bizonyítaná ennél jobban ezt, mint az ehhez a cikkhez írt hozzászólása!!! A lánya dohányzott. Mégis csípőből kizárja ezt a lehetőséget a tűz keletkezésének okaként! Nem állítom, hogy így volt, de akár lehetett is. És jöhet a válasz, hogy a „lánya egy felelősségteljes ember volt, aki biztosan nem tett ilyet”, ami megint csak az elfogultságát bizonyítaná. A hatóságok munkavégzésénél többek között azt is kritizálja, hogy előítéletekkel álltak az esethez, hát akkor egy kicsit magába kellene néznie, hogy ő se álljon “pozitív” előítéletekkel az esethez. Nem volt ott a tűzesetnél, így 100%-os biztonsággal nem állíthatja!
    Úgy látom, hogy az Édesanyának igen nagy az igazságérzete! De nem érzem ezt jogosnak, hiszen a cikk is tartalmaz valótlan dolgokat. Pl. a két fiatal nem volt jegyespár. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem a szerző találta ki, hanem az „informátor”, Édesanya mondta neki. Vagy ha mégsem így történt, hanem csak egy félreértés az egész, akkor ha már annyira az igazat szeretné tudni, akkor követelje meg magától is és jelezze az írónak, hogy javítsa…
    De írhatok más példát is! Ahhoz a cikkhez írt hozzászólásban, ami miatt kapcsolatba került az édesanyával (https://gyujtoforras.hu/ket-nap-alatt-harman-vesztettek-eletuket/) – így fogalmaz : „Az, aki tőlük többet ivott, az a tüzet túlélte”. Az oldalán található egyik írásában pedig azt írja, hogy a túlélőtől nem is vettek vért!!!!! Most akkor mi is az igazság?!?!?!?!? Vagy egyszerűen csak bárkiről nyilvánosan valótlant állíthatunk, mert nekünk ahhoz van kedvünk???
    Szomorú a történet hiszen két fiatalember teljesen értelmetlenül vesztette életét és hagyott hátra hatalmas űrt maga után, de valahogy a fentebb leírtakat végiggondolva nem érzem hitelesnek ezt az egészet!
    Talán akkor annak érezném, ha Ön is és az Édesanya is ugyanazokat az elvárásokat teljesítené magával szemben, mint amit a hivatalokkal szemben támasztanak és nem úgy törnének pálcát mások felett, hogy közben saját maguk is ugyanabba a csapdába esnek. Vagy ha a teljes cikk igazat írna, akkor sokkal jobban tudnék koncentrálni a cikkben szereplő tényekre, de így csak azon jár az agyam, hogy vajon mit higgyek el belőle!
    Biztosan vannak, akik gonosznak és meg nem értőnek gondolnak ezek után, mert nem tudok megérteni egy lányát elvesztő Anyukát, de én úgy gondolom, hogy nagyon sokan elvesztettük már el a szeretteinket, de ez még nem jogosít fel minket mindenre és nem ment fel bennünket a helyes viselkedés alól. Legalábbis én ezt így gondolom.
    Nem állítom, hogy a cikk többi része nem igaz, mert azokkal kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, csak mindezek után kételkedni tudok bennük… Már régen rájöttem, hogy nem szabad mindent elhinni, amit az ember hall, vagy olvas, de sokan mások hajlamosak erre! De nem is biztos, hogy nem kell elhinni, hanem egyszerűen csak elgondolkozni, hogy nem mindegy hogy egy bizonyos témát kinek a szemszögéből nézzük és hogyan írjuk azt le… Tökéletes példa erre a politika! Az egyik párt által leírt tényt, teljesen kiforgatva, új értelmet adva olvashatjuk egy másik párt, vagy pártszimpatizáns által.
    Szóval csak annyit akarok mondani, hogy nem árt egy kicsit elgondolkozni rajta, hogy minden fenntartás nélkül elhiszünk-e valamit. Nem kell rögtön első olvasatra ítélkezni, úgy hogy nem ismernek mindent tényt vagy, hogy ami információ elénk van tárva az csak azokat tartalmazza-e, amit éppen a cikk szerzője el akar érni, hogy gondoljunk róla.
    De persze lehet azt is mondani, hogy nem látom a lényeget! De kérdem én, hogy ha már ennyi kétely felmerül benne, akkor miért higgyem el a cikk többi részét?

    • Csepregi Csilla szerint:

      Tisztelt Valaki!

      Először azt gondoltam, nem reagálok névtelen hozzászólásához, most mégis úgy gondolom, hogy megteszem.


      “Ön kritizálja a vizsgálatot végzőket, hogy trehány munkát végeztek. De teljesen egyértelmű, hogy Ön sem végzett alapos kutató munkát. Továbbá szerintem olyan témában nem biztos, hogy ki kellene fejteni a véleményét, amihez nincs meg a végezettsége.”

      Látom, nagyon jól informált az üggyel, és a hivatali eljárásokkal kapcsolatban, éppen azért nem feltételezem, hogy nem tudja, hogy olyan végzettség, hogy TŰZVIZSGÁLÓ nincs. Tűzvédelmi mérnökként azonban kijelenthetem, hogy a ma Magyarországon megszerezhető legmagasabb tűzvédelmi szakirányú végzettséggel rendelkezem. Ezen kívül több, mint 10 éve dolgozom tűzvizsgálóként. Az által elvégzett több, mint félezer vizsgálat során egyszer sem kérdőjelezték meg a szaktudásom, és hozzáértésem. Ezen kívül a tűzvédelmi mérnöki képzésben az általam írt tankönyvből tanítják a tűzvizsgálatot a jövő tűzvizsgálóinak is. Bátran állíthatom, hogy ma Magyarországon én vagyok az egyik (!) legtapasztaltabb tűzvizsgáló. És ezt a kollégáim, és a tűzvizsgáló szakma sem kérdőjelezte meg soha. Ön megtette. Tanulságos…


      “Meg persze felmerül bennem az a kérdés is, hogy ön mit szólna ahhoz, ha úgy ítélné meg egy másik tűzvédelmi mérnök az ön munkáját, hogy annak nincs minden részletével tisztában! Éppen Ön írja, hogy „Hiányos adatokból pedig csak hiányos következtetéseket lehet levonni.””

      Nem állítottam, hogy az ügy minden részletével teljesen tisztában vagyok, de higgye el, a cikk megírása előtt egészen nagy halomnyi iratot, és fényképet tanulmányoztam át. Olyan dolgot nem kritizál a cikk a tűzvizsgálattal kapcsolatban, ami nem felel meg a valóságnak. Csak olyan dolgokat említettem meg benne, amire az OKF-nek írt panaszlevél válaszában sem érkezett ésszerű magyarázat.
      Valóban nem szeretném, ha a munkámat úgy kritizálnák, hogy nekem nem adnak lehetőséget a védekezésre, azonban a tárgyi ügyben Enikő édesanyja panaszlevelében megadta a lehetőséget arra, hogy az üggyel kapcsolatban felmerült kérdésekre hivatalos választ adjon a hatóság. A panaszlevélre adott válaszukat a cikkben ismertettem, olvastam is ezt a levelet. Nem adott választ a konkrét kérdésekre, ezért lettek a kérdések újra feltéve, amelyekre szintén nem érkezett válasz.
      Milliószor előfordult, hogy a munkámmal kapcsolatban az ügyfelek kérdéseket tettek fel. És mindig megkapták rá a korrekt választ. Ha hibát találnának a munkámban, azt is elismerném. Mert engem így neveltek, és senki nincs hiba nélkül.

      Szerintem teljesen természetes, hogy az édesanyja elfogult. Mindannyian azok volnánk, ha a gyermekünk szokatlan körülmények között hal meg.


      “Úgy látom, hogy az Édesanyának igen nagy az igazságérzete! De nem érzem ezt jogosnak, hiszen a cikk is tartalmaz valótlan dolgokat. Pl. a két fiatal nem volt jegyespár.”

      Valóban attól függ egy cikk valóságtartalma, hogy a két fiatal tartott-e hivatalos eljegyzést, vagy sem? Hogy élettársaknak, szerelmeseknek, jegyeseknek hívjuk-e Őket? Van ennek bármi jelentősége az ügy szempontjából? Ezt nagyon kicsinyes dolognak tartom. De ha ezen múlik bármi is, átjavítom a családi állapotukat. Mert biztosan ettől válik egyből hitelessé a cikk….


      “Biztos vagyok benne, hogy ezt nem a szerző találta ki, hanem az „informátor”, Édesanya mondta neki.”

      Informátor? Ön szerint illik így nevezni egy gyászoló édesanyát?

      A tüzet túlélő fiatalemberről nem szól a cikk. Szerintem teljesen felesleges idekeverni.


      “Talán akkor annak érezném, ha Ön is és az Édesanya is ugyanazokat az elvárásokat teljesítené magával szemben, mint amit a hivatalokkal szemben támasztanak és nem úgy törnének pálcát mások felett, hogy közben saját maguk is ugyanabba a csapdába esnek.”

      A hivataloknak az a dolga – főleg egy két halottat követelő esetben -, hogy hibátlanul, elfogultságtól mentesen végezze a dolgát. Egy gyászoló édesanyától nem ugyanezt kell elvárni. Milyen világ volna, ha a börtönőr kicsit nem figyelne oda, és sorozatgyilkosok kerülnének az utcára, vagy az orvos kicsit nem figyelne oda, és a beteg rossz lábát vágná le? Két haláleset vizsgálatánál ugyanez az odafigyelés várható el, hiszen ezért kapják a fizetésüket. Gondoljon csak arra, ha gyilkosokat hagynak futni, mert egy bűnügy helyszínelésekor félmunkát végeznek. És természetesen az előző mondatomat nem a fenti ügyre értem!!

      Ha nem hiszi el, ami a cikkben van leírva, szíve-joga. Ha kételyei vannak, elfogadom. De kérem, ne csináljon csatateret itt, és ne ezt a fórumot használja arra, hogy a cikkben szereplő, lányát eltemető édesanyát támadja. Kizárt dolog, hogy megérdemelné!

      • valaki szerint:

        Tisztelt Csepregi Csilla!
        Úgy látom, hogy eléggé félreértett. Vagy nem olvasta el alaposan, amit írtam! Én nem az Ön tűzvédelmi mérnöki szaktudását kérdőjeleztem meg, hanem az orvosi szaktudását, mert az után a bekezdés után írtam ezt a mondatot, ahol az elhunyt betegségéről írott mondataira reagáltam…
        Nem vitatom a tűzvédelmi mérnöki szaktudását és elképzelhető, hogy ha ön lett volna a helyszínen, akkor kiderült volna az igazság. De nem volt ott a helyszínen a tűzeset után…
        Az üggyel kapcsolatban egyébként nem nehéz tisztában lenni, mert az Édesanya elég részletesen a nyilvánosság elé tárja!
        Köszönöm, hogy felvilágosított a végzettségekkel kapcsolatban és azt hiszem, akkor helyesen írtam azt a mondatom, hogy „ön mit szólna ahhoz, ha úgy ítélné meg egy másik tűzvédelmi mérnök az ön munkáját, hogy annak nincs minden részletével tisztában”
        A cikk valóságtartalma nem attól függ, hogy mi volt a fiatalok családi állapota, hanem attól hogy minden részlete megfelel-e a valóságnak és ez itt nem így történt.
        Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy elő fog kerülni a gyászoló szülő szent és sérthetetlen dolog éppen ezért is írtam le erről is már korábban a véleményem
        „Biztosan vannak, akik gonosznak és meg nem értőnek gondolnak ezek után, mert nem tudok megérteni egy lányát elvesztő Anyukát, de én úgy gondolom, hogy nagyon sokan vesztettük már el a szeretteinket, de ez még nem jogosít fel minket mindenre és nem ment fel bennünket a helyes viselkedés alól”
        Nem kívánok csatateret létrehozni. Én sem állítottam semmi valótlant, csak az igazat írtam, és ha ez fáj vagy bántó azt sajnálom. Nem hiába a mondás, hogy az igazság néha fáj…
        Annak pedig, hogy névtelenül írok meg van az oka. Ugyanis ha vállalom a nevem, akkor pár óra múlva minden rossz embernek el vagyok hordva. Legalábbis minden hozzászóló így járt az édesanya honlapján. Semmi valótlant nem írtam, de biztos vagyok benne, hogy ez lenne a következménye. Vagy tudok rá reagálni, hogy megvédjem magam, de akkor az a hozzászólás pár órán belül törlődik, vagy a másik eset, hogy nem lehet hozzászólni…
        Ön szerencsés helyzetben van, mert tudott reagálni az én véleményemre. Elég vehemensen védi az Anyát és saját magát. Ön részéről kaptam olyanért támadást, amit nem is írtam! De én is szerencsés helyzetben vagyok, mert tudok válaszolni, de mi van azokkal az emberekkel, akiket az írásában méltat és terjeszti a neten országszerte?? Bár valószínűleg ők a védekezést hivatalos személyként meg sem tehetnék. Saját véleményem szerint ez nem fair…
        És ne jöjjön azzal, hogy ezt megtetették volna, hiszen az anyuka többször is fellebbezett! De ugye mindketten tudjuk, hogy soha nem az reagál, akinek a határozatát megfellebbezik.
        Rendben, igazat adok önnek és ne várjuk el ugyanazt az anyukától, mint a hivatalnokoktól. De továbbra is fenntartom a véleményem, még akkor is, ha Ön az ország egyik legtapasztaltabb tűzvizsgálója, hogy az elfogult édesanya elmondása alapján, valamint az elolvasott iratokból kiragadott mondatokkal illeti mások munkáját és nem ismeri az ügyet teljes mértékben. Azt nem állítottam, hogy a leírt mondatokat Ön találta ki és nem a jegyzőkönyvekből, határozatokból és az édesanya elmondása alapján írta.
        És még egy apró megjegyzés… Úgy érzem a válasza alapján, hogy a hozzászólás írása felett található „MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT” szlogen sem takarja teljesen a valóságot!

        • Csepregi Csilla szerint:

          Tisztelt Valaki!

          Az előző hozzászólásához:


          “A szívkamratágulatnál gyakran előfordul, hogy nem okoz tünetet, csak más okból készített mellkas felvételen véletlenül veszik észre az eltérést. Az Ön által írt nehézlégzés csak másodlagos tünete a betegségnek és egyáltalán nem biztos, hogy ennek már az életében jelentkeznie kellett volna.”

          Valóban nem vagyok orvos, és örömmel venném, ha egy orvosszakértő meg tudná magyarázni, hogy lehetett-e Enikőnek szívkamratágulata és tüdővizenyője tünetek nélkül. Vagy akár csak azt, hogy a tüdővizenyő kialakulhat-e a tűz hatására 1-2 perc alatt? A füst körülbelül ennyi idő alatt képes végezni áldozatával. Erre ugyanis eddig egyetlen orvos, vagy ápoló sem tudott Enikő édesanyjának egyértelmű választ adni.
          A tűzben elhunytak legtöbben füstmérgezésben halnak meg, de nekem nem rémlik, hogy mindegyikőjüknél tüdővizenyőt találtak volna az orvosok (sok halálesettel járó tüzet vizsgáltam).
          A tüdővizenyő, ha fokozatosan alakul ki, akkor a beteg, terhelésre jelentkező nehézlégzést, éjszakai rohamszerű nehézlégzést, köhögést tapasztal. Jelentkezhet a barnás színű köpet. Heveny tüdővizenyő esetén, a beteg hirtelen észlel súlyos nehézlégzést, bőrének lilás elszíneződését, szapora légzést, és szívműködést. A beteg nyugtalan, szorong, gyakran sápadt, verejtékezik. (https://pharmasoft.hu/morbus/disease.jsp?id=42277&page_id=3&letter=T&search=)

          Egyébként a szívvel és tüdővel kapcsolatos gondolatok csak kételyek voltak, nem kritika. A kételyekhez pedig – szerintem – nem szükséges orvosi végzettség.


          “Annak pedig, hogy névtelenül írok meg van az oka. Ugyanis ha vállalom a nevem, akkor pár óra múlva minden rossz embernek el vagyok hordva. Legalábbis minden hozzászóló így járt az édesanya honlapján. Semmi valótlant nem írtam, de biztos vagyok benne, hogy ez lenne a következménye. Vagy tudok rá reagálni, hogy megvédjem magam, de akkor az a hozzászólás pár órán belül törlődik, vagy a másik eset, hogy nem lehet hozzászólni…”

          Megígérhetem, hogy itt nem lesz törölve a hozzászólása. Azt, hogy az édesanya honlapján mi történik, nem tartozik rám, és nem is kísérem figyelemmel. Lehet, hogy úgy van, ahogy Ön leírja, nem kétlem. Lehet, hogy Ildikó szenvedélyesebben kezeli ezt az ügyet, mint ahogy másoknak természetes volna. De szerintem ez azért van, mert minden negatív kritikával úgy érzi, a halott lányát bántják, hogy minden erejével próbálja kideríteni az IGAZSÁGOT, hogy a lánya halálának minden apró részletét pontosan ismerni szeretné, mert ez segítene neki a megnyugvásban.
          Ahogy én megismertem a történetét, a hivatalok eljárásában tényleg vannak hibák, pontatlanságok, ami teljes joggal bosszantja Őt. Kit ne bosszantana, ha a gyermeke halálát félvállról veszik azok, akiknek ki kellene deríteni az igazságot?


          “De én is szerencsés helyzetben vagyok, mert tudok válaszolni, de mi van azokkal az emberekkel, akiket az írásában méltat és terjeszti a neten országszerte?? Bár valószínűleg ők a védekezést hivatalos személyként meg sem tehetnék. Saját véleményem szerint ez nem fair…”

          Szerintem a hatóság embereit nem méltattam, sőt…

          A hatóság embere hivatalos személy, és mint ilyen, kifogást lehet emelni a munkájával kapcsolatban, fellebbezés, vagy panasz formájában. Ebben az esetben mindkettőre sor került, de egyikben sem vállalták, hogy hibáztak. És biztosan nem kerülte el a figyelmét a cikkben az, hogy a tűzvizsgálati jelentés és a panaszlevélre adott válasz milyen eltéréseket mutatott a tűz okára és keletkezési helyére vonatkozóan. Engem ez döbbentett meg a legjobban, és ez sarkallt a cikk megírására.
          Szándékosan nem nevesítettem az eljárásban közreműködőket, mert a cikknek nem az volt a célja, hogy bármelyik hivatalos személyt pellengérre állítsa. Ennek nincs is jelentősége. Az eljárásban konkrétan részt vevő vizsgálók a hatóság egészét képviselik, és nincs kiadmányozási joguk, tehát mindig van egy főnökük, aki aláírja az általuk leírtakat, vállalva érte a felelősséget. Szóval itt nem egy konkrét személyről van szó, hanem az egész szervezetről.

          A cikk természetesen nem tud teljes képet mutatni az ügyről, hiszen nincs a világon olyan ember, aki mindent tudna erről az esetről, és nincs akkora terjedelem, ami mindent leírhatna és elmagyarázhatna. Néhány eleme lett kiemelve a vizsgálatnak, azok az elemek, amelyek szerintem aggodalomra adhatnak okot. Azért számomra nagyon beszédes az, hogy a hatóság konkrét kérdésekre nem ad konkrét válaszokat.

          Igenis számít a véleménye, azonban jobb volna eszmét cserélni, együtt gondolkodni anélkül, hogy személyeskedésbe torkollnának a hozzászólások.

          • valaki szerint:

            Kedves Csilla!
            Azt nem is firtattam, hogy a leírásában rengeteg az ellentmondás és a kételyre okot adó részlet van a vizsgálattal kapcsolatban, csak kételkedtem. De sajnos én úgy látom, hogy ezekre a kérdésekre már nem hiszem, hogy valaki is tud válaszolni az Édesanyának és ilyen módon megnyugvásra attól tartok nem találhat:( Ha egy igazságügyi orvosszakértőt tudna találni az Anyuka, aki hajlandó segíteni és válaszokat tudna adni, hogy milyen módon lehetnek ekkora tévedések. Mert én a cikk alapján úgy látom, hogy leginkább abban kételkedik (joggal) az Anyuka, hogy a lányát temette-e el. De talán erre a túlélő is tudna megnyugtató választ adni.
            Nem vagyok orvos, de azért annyit én is megtehetek, ha esetleg orvosi segítséget nem kap, hogy amit erről találtam azt én is bemásolom.
            A hydrostaticus nyomás fokozódásának egyik leggyakoribb oka a heveny balkamra elégtelenség (pl. akut szívizom infarctus esetén). Ezenkívül tüdővizenyőt okozhatnak a shock, vesebetegségek, az alveolocapillaris membran sérülése stb
            A shock a kiváltó folyamattól független keringési elégtelenséget jelent, amely az életfontosságú szervek oxigénhiányos állapotához és anyagcsere folyamataiban kialakult súlyos károsodásához vezet.
            Az oxigénhiányos állapot pedig gondolom a füst is előidézhette…
            Ön arra helyezte a hangsúly a levelemre adott válaszában, hogy a családi állapot „valótlanságát” hangsúlyozom, de ismét vissza kell térnem ahhoz, hogy az Anyukának mégiscsak félre kell tennie egy kicsit az elfogultságát és ahhoz, hogy az üggyel kapcsolatban talán valamelyik részlet világossá váljon számára, ahhoz mindenben az igazat kell mondani. Tehát a lánya sportos életmódja előtti állapota is valószínűleg fontos lehet szerintem. És én csak azokra tudom felhívni a figyelmét, amiről nekem van információm (családi állapot, életmód) Lehet, hogy első olvasatra a hozzászólásom negatívnak és rosszindulatúnak tűnt, és úgy érezte, hogy Önt és az Anyukát támadom, de ha belegondol, akkor van benne igazság is.
            Sajnálatos dolog, hogy ez így történt, ezzel nem vitatkozom és én meg a családom is kerülhet bármikor ilyen helyzetbe. Ha az a célja, hogy ez máskor és másokkal ne forduljon elő, akkor remélem eléri…. De mindannyian emberek vagyunk és hibázhatunk. Akár a vizsgálatot végzők, akár a lánya vagy a többiek, akik ott tartózkodtak a tűzeset kapcsán… Mint ahogy ön is írja bemutatkozásában, hogy a tűzesetek 70-80%-a gondatlan emberi cselekedet következménye. Ezzel nem azt akarom írni, hogy ez így történt, de a vizsgálat ez sem tudta kizárni. Én azt nehezményezem a cikkben, hogy ugyan az emberi tényezőre van itt is kihegyezve de kizárólag hivatali gondatlan munkára, de a másik oldal a dohányzás vagy nyílt láng egyáltalán megemlítésre sem kerül. És mint kiderült az Anyuka ezt teljesen ki is zárja…. Amiből nekem az következik, hogy ő nem egészen biztos, hogy az igazságot akarja kideríteni, vagy válaszokat akar, hanem valamiféle „bosszú” jelentene számára elégtételt…. De ebben magam sem vagyok biztos, hogy el tudom-e ítélni azért, mert így érez, mert nem vagyok az ő helyzetében és nem tudom, hogy én hogyan éreznék ebben a helyzetben.
            Én abban reménykedem ennek a cikknek a kapcsán, hogyha már ennyi emberhez eljut, akkor fordítanak egy kis időt arra is, hogy szétnézzenek az oldalon, mert nagyon sok hasznos információt találhatnak, ami segíthet abban, hogy egyrészt elkerüljünk vagy ha már megtörtént a baj, akkor kijuthassunk a tűz fogságából!!!!!
            Sok erőt és kitartást kívánok a munkájához és minden tiszteletem az Öné, hogy képes ezt a munkát végezni, ami roppant nehéz feladat lehet és mindenki nevében köszönöm, hogy mindezeken felül időt fordít arra, hogy működtesse ezt az oldalt!

          • Csepregi Csilla szerint:

            Kedves Valaki!

            Tartok tőle, hogy a kételyek közül nagyon sokra soha nem lesz meg a válasz, ez való igaz. És sokszor a válasz azért nem lesz meg, mert nincs rá jó válasz. Ezen kívül pedig talán mindenkinek, így Önnek is sok mindenben igaza van. Azonban az ügyben nincs jó igazság. Egyénenkénti igazságok vannak. Mert mindenki másképp látja a dolgokat, mindenkinek más a fontos, mindenki másként küzd.
            Például arra a kérdésre, hogy miért nem nézték meg a padlón lévő égésnyomokat a házban, soha nem kapunk olyan választ, hogy azért, mert figyelmetlenek voltunk, mert nem tudtuk, hogy meg kellene nézni, vagy, mert elfelejtettük. Mert csakis ezek a racionális válaszok egy olyan helyszínen, ahol két vizsgálat sem tudta megállapítani a tűz keletkezési helyét. Mert ahol nem tudják, hogy hol (és mitől) keletkezett a tűz, ott nem elég egy-két helyen piszkálgatni az égett maradványokat, ott teljes, mindenre kiterjedő átvizsgálásra van szükség.
            Csak egy példát mondok, bár ez a cikkben is le van írva – más szavakkal. A tűzvizsgálat nem zárta ki az elektromosságot, mint tűzkeletkezési okot. Amikor az Édesanya az OKF-nek írt panaszlevelében kifogásolta, hogy miért nem vizsgálták át (találták meg) az ott égett elektromos berendezéseket, az volt a válasz, hogy a tűz keletkezési helyén nem volt elektromos berendezés. Ha nem volt a keletkezési helyen elektromos berendezés, akkor a vizsgálatban miért nem lehetett kizárni ezt az okot?
            Ugyanez a probléma másképpen… A tűzvizsgálati jelentésekben nincs utalás arra, hogy a tűz a kályha közelében keletkezett. Az OKF panaszlevélre adott válaszában leírja, hogy a tűz a kályha közelében keletkezett. Mi ez, ha nem aggályos?
            Szerintem – többek között – ezek azok a kérdések, amelyekre soha nem lesz racionális válasz.
            Ma a hatósági tűzvizsgálatokban a legtöbb esetben a kényelmi megoldást választják. Egyszerűbb leírni, hogy nem tudjuk, hol és mitől keletkezett a tűz, mint vállalni a felelősséget egy megállapított helyzet miatt. Kevés ember, kevés tapasztalttal, (tisztelet a kivételnek), valamint rendkívül leterheltek, egyéb feladataik mellett kénytelenek a tőlük telhető legjobbat kihozni a vizsgálatokból. Minden tiszteletem az Övék. Komolyan! Mert látom, milyen körülmények között dolgoznak. 17 évig voltam hivatásos tűzoltó, átérzem a gondjaikat. Ugyanakkor saját szememmel láttam (olvastam), ahogy egy helyszíni szemlét végző kolléga a stukatúr mennyezet drótozását elektromos vezetékek garmadának nézte a mennyezeten. Ugyanez a kolléga lehet, hogy nem fogja egy másik helyszínen felismerni azokat a nyomokat, amik például egy bűncselekményre utalnak, hiszen nincs tapasztalata, nincs, akitől tanulhasson, és nincs csapatmunka, ami alapvető és elengedhetetlen egy ilyen komoly szakmában. És ez egyszerűen azt fogja eredményezni, hogy bűnözők járkálhatnak szabadon, bizonyítékok veszhetnek el, akár gyilkosok maradnak büntetlenül. És ebbe belegondolni is szörnyű…
            A szív és tüdővel kapcsolatos kételyekkel kapcsolatban csak még egy gondolat…
            Én azt gondolom, hogy alapvető, hogy egy halottat eltemetés előtt egyértelműen azonosítsanak. Sajnos ebben a tűzben a halottak felismerhetetlenségig megégtek, így a hozzátartozók nem tudták Őket azonosítani. Az édesanya egészen a boncolási jegyzőkönyv elolvasásáig biztos volt benne, hogy a lánya halt meg, hiszen képes felfogni azt, hogy ha az földszinten alvó fiatalember azt mondja, hogy Ők aludtak a felső szinten, akkor az úgy is volt. Azonban elolvasta a boncolási jegyzőkönyvet (amivel kapcsolatban egyébként nincs kifogása, hacsak az nem, hogy nem vizsgálták meg a vér szén-monoxid tartalmát), és az abban foglaltak miatt kételyei támadtak a lánya személyazonosságát illetően.
            Én nem hiszem el, hogy ha valamelyik nyugati országban egy szülő jelzi, hogy gyanúja támadt arra, hogy nem a lánya halt meg a tűzben, akkor ne tennének meg mindent annak érdekében, hogy a személyazonosságot tisztázzák. Persze, ha tiszta ésszel belegondolunk, nyilvánvaló, hogy az elhunyt nem lehetett más, mint Enikő. De engedjük meg egy fájdalmával küzdő édesanyának, hogy ne gondolkodjon tiszta ésszel, és foglalkozzanak a kételyeivel. Elvben erre meg is volt a szándék, de a vérmintákat azelőtt semmisítették meg, hogy elvégezték volna a DNS vizsgálatot.
            Persze lehet azon morfondírozni, hogy volt-e Enikőnek tünetek nélkül szívkamratágulata (nyilván lehetett), vagy a tüdővizenyő a tűz előtt, vagy a tűz közben jött-e létre (az Ön által leírtak alapján talán lehetett is), de Enikő fogazata akkor sem stimmel. Mert fogászati leletek bizonyítják, hogy a két középső felső foga volt pótolva, a boncjegyzőkönyv szerint meg nem a két középső felső foga. Tévedhet ilyenben egy boncorvos? Összekeverheti a jobb 1-es fogat a bal 2-essel? Ha az orvos tévedett, akkor biztos, hogy másban nem tévedett? Ha pedig az orvos nem tévedett, akkor biztosan Enikőt boncolták? Ha ilyent jelez egy hozzátartozó a rendőrségnek, aggályosnak tartom, ha nem foglalkoznak vele.
            Nekem egyébként – a rendelkezésemre álló fényképek, és iratok alapján – konkrét elképzelésem van arról, hogy mi történt a helyszínen, de ezt nem fogom itt megosztani, mert egyrészt nem vagyok hivatalos szakértője az ügynek, másrészt az általam megállapítottak nem befolyásolják azt, hogy az eljárásban vannak hibák, hiányosságok.
            Egy jól lefolytatott hivatali eljárás valóban azt a célt szolgálja, hogy megtudjuk, mi is történt a helyszínen. Akár azzal az eredménnyel, hogy a fiatalok hibáztak. Jelen pillanatban azonban senki nem tudja az igazságot, mert a vizsgálat eredménye minden tekintetben ismeretlen. Kizárt dolognak tartom, hogy Ildikót a bosszú vezérelné, inkább csak a bosszúság, hogy ma Magyarországon előfordulhat, hogy egy két halállal járó tűznek nincsenek tanulságai, nincsenek felelősei (akár maguk a fiatalok), nincsenek magyarázatok a miértekre, hogy nem tudja, mit élt át a lánya élete utolsó perceiben, stb.
            Ha a vizsgálat kellően alapos, körültekintő és hibátlan, és a végeredménye az volna, hogy neadjisten konkrétan Enikő volna hibás a történtekért, Ildikó azt is elfogadná, ebben egészen biztos vagyok. Így viszont maradnak a kételyek, és az eszeveszetten száguldozó gondolatai, hogy akár eszelősnek tűnően is próbálja kideríteni az igazságot, hogy nem hagyja, hogy a hivatalok semmibe vegyék, miközben nem hajlandóak szembesülni a hibáikkal.
            Nyilván Ildikónak is vannak hibái. Kinek nincsenek? De ezek a hibák egyáltalán nem relevánsak, hiszen nem volt ott a tűznél, és nem Ő folytatta le a vizsgálatot. Az eljárásnak Ő a végpontja, akinek papírokat nyomnak a kezébe. Aztán mikor elolvassa Őket, és kételyei támadnak, már nem akarja senki meghallgatni, nem veszik komolyan, és amikor azt mondja a hatóságnak, hogy: „Ezt rosszul csináltátok.”, azt a választ kapja, hogy „Nem csináltuk rosszul.”. Patthelyzet.
            Persze a cikk szólhatna arról is, hogy mi minden okozhatott tüzet a helyszínen. Hogy a fiatalok cigiztek, fűtöttek, főztek, lámpát kapcsoltak, esetleg gyertyát gyújtottak, hogy gondatlanok voltak-e, vagy sem. Ha a tűzvizsgálat megállapította volna a tűz keletkezésének okát, akkor talán írtam volna az esetről egy cikket, hogy milyen tanulságai voltak a két áldozatot követelő tűz keletkezésének. De hát hivatalosan nem tudjuk mi történt, így a cikk nem tud tanulságokkal szolgálni másoknak a tűz megelőzésének témájában. A cikkem ezért nem erről szól. Nem a tűz keletkezésével kapcsolatban keres felelősöket a cikk, hanem a hivatalos eljárás hibáira próbálja felhívni a figyelmet.
            Egyébként, ha a hatóság bármely tagja megkeresne, hogy válaszoljon a kérdésekre, hogy magyarázatokat adjon, annak ugyanúgy helyet adnék itt. Mert az igazság kétoldalú…
            Az utolsó két bekezdését nagyon köszönöm. Jól esett.

    • Ildikó szerint:

      “Pl. a két fiatal nem volt jegyespár. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem a szerző találta ki, hanem az „informátor”, Édesanya mondta neki.”
      Ez az idézet a cikkből.
      Azóta is mar és éget. Nagyon rosszindulatú.
      Mit kellett volna írni? Mit szeretett volna látni, olvasni a helyén? Hogy mondjuk az “ágyasa” volt? A szeretője? Az élettársa? A barátnője?
      Meghaltak. Nem mindegy neked?
      Szégyellheted magad!

  3. valaki szerint:

    Szerintem (maganvelemeny!) attol hogy kiderul a tuz oka pl. agyban dohanyzas volt nem lesz jobb senkinek! Ettol fuggetlenul ez az OKF es ez a magyar jog

    • Bódi Ildikó szerint:

      A veszteség örök. A hozzátartozóknak örök kín. A barátoknak is fáj, nekik is felkiáltójel. Tudom, csak egy példa, amit írt, ami konkrétan ebben az esetben kizárt. Másoknak azonban nem mindegy, hogy többé ne történjen meg, ha megtudják mire kell odafigyelni.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

16 − tizenhárom =

+ <