A március közepén hazánkra lesújtó hóvihar egészen biztos, hogy évtizedekig sok helyen beszédtéma lesz. A helyzet kezelését sokan bírálták, azonban az M7-es autópályán készült fénykép hűen tükrözi azt a hihetetlen, heroikus küzdelmet, amit a tűzoltóink, és persze az önkéntes segítők mentés közben – több napon át – folytattak. Az ikonikus fotó, ami pillanatok alatt bejárta az internetet, egy tűzoltót ábrázol, akit szinte teljesen beborít a hó. Folytattam egy kis nyomozást, hogy megtaláljam a képen szereplő fiatalembert, aki egymagában képvisel mindent, amit ez a katasztrófa jelent. Bemutatom Bedő Tamás tűzoltó őrmestert, a Nagykanizsai Hivatásos Tűzoltóparancsnokság beosztott tűzoltóját.

Fotó: Zalai Hírlap / Szakony Attila felvétele

GYF: Meséld el, hogy indult március 14-e?

Éppen reggeliztünk és készültünk a szokásos reggeli szolgálatparancsnoki eligazításra. Ezt szakította félbe az aznapi első riasztás.

Az első káreset helyszíne Petrivente volt, ahol a rendkívüli időjárás miatt egy fa dőlt a mellette húzódó villanyvezetékre és ezt követte nem sokkal később még két elakadt személygépkocsi kimentése.

Épp egy viharos szél miatti fakidőléshez vonultunk, de eközben történt az M7-es autópálya 205 kilométerénél az első tömegbaleset. Bennünket is oda irányítottak. A tömeges balesetet követte egy súlyos kamionbaleset a 221 kilométernél, ahol egy kamion gépjárművezetője be is szorult. Közben akkora szél volt, hogy az álló kamiont is elmozdította.

A hó szinte vízszintesen esett, majd rátapadt a ruhánkra, amit a szél szinte azonnal megfagyasztott. De ezzel akkor nem törődtünk, a mentésre koncentráltunk.

GYF: Mi volt a feladatotok?

Először mindenhol a sérülteket kerestük, majd a gépjárműveket áramtalanítottuk, de sokszor volt szükség a helyszínen rekedtek megnyugtatására, majd az út felszabadítására.

GYF: Hány órán keresztül dacoltatok a hóval és a viharral?

Az aznapi 24 órás szolgálatban 07:15-kor kaptuk az első jelzést és onnantól folyamatosan jöttek a jelzések és vonultunk egyik eseménytől a másikhoz. Közben 6 óra időtartamra leváltottak bennünket, de utána visszavettük a szolgálatot, és folytattuk tovább megállás nélkül. Összesen közel 18 órán át voltunk kint a hóviharban, a ruhánk átázott, szinte ránk fagyott.

GYF: Mit szóltak az emberek, mikor megérkezett a segítség?

A jelenlétünk megnyugtatta az embereket.

Volt egy személy, akit csak nagyon aprólékos munkával tudtuk kivágni az összeroncsolódott vezetőfülkéből. A kamion vontatójának vezetőfülkéje olyannyira összeroncsolódott, hogy nem is reméltük, hogy élve ki tudjuk a beszorult embert szabadítani. Ez volt a legsúlyosabb baleset. Megfontolt mozdulatokkal tudtunk aprólékosan haladni az összeroncsolódott karosszériaelemek szisztematikus eltávolításával. Amikor végre elértünk a súlyos sérülthöz, és kiemeltük, akkor láttam csak meg az örömöt, a megnyugvást és a nekünk szóló elismerést az arcán.

GYF: Gondolom a családod eközben nagyon aggódott érted…

Természetesen aggódtak, talán kicsit a megszokottnál is jobban, mindenesetre persze jóleső mértékben.

GYF: Mióta vagy tűzoltó?

2011-ben szereltem fel a hivatásos tűzoltók soraiba, előtte évekig a Letenye ÖTE aktív tagja voltam. Több évig készültem a hivatásos pályára, műszaki végzettséggel és egyéb jogosítványok megszerzésével, a fizikai alkalmassági vizsga is több hónapnyi aktív felkészülést igényelt.

GYF: Mit jelent számodra hivatásos tűzoltónak lenni?

Munkát semmiképp. Inkább kihívást, kiteljesedést és hivatást jelent számomra. Ha mondhatom életem talán legfontosabb momentumát.

GYF: Mit szól a család, mikor ezt a hivatást választottad?

Az érzelmek, a fogadtatás vegyes volt, de a tűzoltó lét alapvetően feltételez egy határozottságot, kiállást, ez megvolt, el nem tántoríthatott semmi.

Bár a sajtóban, és egyéb fórumokon, közösségi hálókon megjelenő fotókon egyedül vagyok, de ott, a hófúvásban csak tagja voltam egy csapatnak, mert bár nem látszanak mögöttem, de ott voltak Ők is: tűzoltók, rendőrök, mentők, és persze a bátor, kitartó állampolgárok.

A kollégák mindent megtettek, hogy a zord időjárás ellenére beérjenek dolgozni, többen a munkaidőn túl is bent maradtak, végezték a mentést, a műveletirányító központban 40 órán keresztül több ezer segélyhívást fogadtak. Mivel – korábbi hóeséses tapasztalataink miatt – időben lezártuk a főbb utakat, nálunk, a nagy hó ellenére szerencsére nem alakult ki az autókból, kamionokból álló kocsisor, amivel az ország más részeiben meg kellett küzdeni.

Bedő Tamás igazi hétköznapi hős, azonban “csak” egy a sok ezer közül, aki a hóban, viharban segített, végezte a dolgát.

Ha tudtok olyan emberről, csoportról, aki szintén segített, ismeretlen embereket mentett, dacolva hóval, hideggel, pénzt és fáradtságot nem kímélve, vagy hallottatok egy érdekes történetet, kérlek írjátok meg nekem, és a legjobbakat közzéteszem.

A történeteket leírhatjátok alul, a “Hozzászólások” között, vagy e-mailban is (gyujtoforras@gmail.com). Köszönöm!

Miközben kerestem a képen szereplő tűzoltót, többek elmesélték, hogy ezt a fotót meglátva indultak el segíteni, ételt, meleg teát, kávét vinni, vagy csak két segítő kezet nyújtani a hóban rekedtekhez.

Köszönjük Tamás! És köszönjük mindenkinek, aki erőn felül részt vett a mentésben!

[useful_banner_manager banners=11 count=1]


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 + 20 =