Kipróbáltuk: favágók gyertyája


Egy kellemes nyári hétvégét töltöttünk a barátainknál, és bár szerencsénk volt, mert nem esett az eső, az esték már hűvösnek bizonyultak. Logikusnak tűnt tehát, hogy az esti borozgatáshoz tábortüzet gyújtunk. Első este a hagyományos tábortűz mellett tettük le a voksunkat, a második este azonban jött az ötlet, hogy készítsük el a favágók gyertyáját.

Ez a tűzgyújtási mód angolul swedish log candle (svéd farönk gyertya), finnül jätkänkynttilä (favágók gyertyája) néven ismert. Az ötlet Lappföldről ered, ahol a helyiek nemcsak melegedésre, de világításra, sőt, főzésre is használják.

Nem valami viaszos gyertyára kell gondolni. A favágók gyertyájához egy farönkre, baltára, vagy láncfűrészre, valamilyen éghető folyadékra, és gyufára, vagy öngyújtóra van szükség. A dolog lényege, hogy a farönköt kb ¾ részig bevagdossuk, mint egy tortát, a résbe éghető folyadékot öntünk, majd meggyújtjuk, hogy aztán órákig élvezhessük a látványt és a meleget.

Barátainknál adva volt egy kb 1,20 méter magas, kb 20-25 cm átmérőjű, száraz farönk. Mivel nem volt kéznél láncfűrész, amivel rövidebbre vágjuk, így ezt használtuk. Az eredeti “recept” kb 50-60 cm magas farönköt ajánl. Sebaj, így hosszabb ideig élvezhettük a tábortüzünket. Azért a biztonság kedvéért egy fém hengerbe állítottuk, és körben téglákkal, fahasábokkal jól megtámasztottuk, hogy ne tudjon felborulni.

A fém hengerbe állított farönköt egy téglákkal körberakott, kb 1,50 méter átmérőjű tűzrakó-hely közepébe állítottuk. Ez, mint később kiderült, meglehetősen jó ötlet volt.

Mivel a farönkünk egy helyen jó mélyen be volt repedve, így baltával (láncfűrész hiányában) még két helyen bevágtuk. Voltaképpen – mivel nagyon száraz volt a farönk – ez nem bizonyult nagyon nehéz feladatnak, hiszen a kezdeti vágás szinte magától tovább repedt.

Ezután következett a repedések belocsolása. Mi faszén grill gyújtó folyadékot használtunk, de lehet használni olajat, benzint, vagy bármilyen éghető folyadékot. Nem kell túl sok folyadékot rálocsolni, csak egy kicsit átitatni a repedések belsejét.

Néhány perc várakozás után következett a begyújtás – öngyújtóval, vagy gyufával. Én azért a hosszú gyufát ajánlanám, hiszen az éghető  folyadék párolgása miatt a lángok a begyújtásnál magasra csaphatnak.

Először a gyújtós-folyadék égett, majd nagyon gyorsan lángra kapott a fa is, méghozzá a repedések belsejében. Ami azonnal feltűnt, hogy bár a farönk nagyon száraz volt, kezdetben meglehetősen erősen füstölt. Ennek több mindennel magyarázható. Az egyik, hogy a repedések kezdetben még nem elég szellősek, nehezebben jut be az égéshez szükséges levegő, a másik, hogy bár a farönk száraznak tűnt, még bőven volt nedvesség a belsejében.

A tűz a levegőt a farönk oldalánál lévő réseket keresztül szívta be, láng főleg a rönk tetején csapdosott, az oldalán ritkán jön kifelé. Aztán később a rések belülről elkezdtek tágulni, a fa elkezdett izzani, miközben csodás látványt nyújtott, és klassz meleget árasztott.

A tűz meggyújtása után 20 perccel a fény már a farönk oldalán is látszott, a rések teljes hosszban izzottak, és még mindig csak a farönk teteje lángolt.

Nagyon hangulatos az izzó fa réseiben látszó vörösen izzó parázs. Ugyanakkor a farönk külső része még mindig hideg maradt.

A gyújtás után 30 perccel az egyik farönk-gerezd kidőlt. Valószínűleg ez a gerezd sikerült a legvékonyabbra. Ezen a ponton azonban kiderült, hogy milyen jó ötlet volt, hogy a farönk magasságának megfelelő átmérőjű tűzrakó-helyet építettünk, hiszen így a téglákkal körbevett, védett részre borult az égő, izzó fadarab, és nem sérült meg senki.

Az így nyílt rés miatt azonban friss erőre kapott a tűz.

A tűz meggyújtása után 40 perccel már egészen szétnyílt a farönk, a belseje még mindig erősen izzott, a külseje pedig még mindig teljesen hideg volt. A lángok még mindig csodás meleget árasztottak.

70 perccel a tűzgyújtás után egy másig égő-izzó farönk-gerezd is feladta a harcot és a tűzrakó helyre zuhant. A farönk nagy része azonban még mindig stabilan állt, a fa külső része pedig még mindig hideg volt.

90 perc telt el azóta, hogy meggyújtottuk a farönköt, amikor úgy tűnt, a lángolás és az izzás abbamaradt. A farönk maradványa ekkor még mindig stabilan állt, a fa kb 70 %-a nem égett el, a fa külső része pedig teljesen hideg maradt.

Tulajdonképpen, ahhoz képest, hogy 1,5 órán át élvezhettük a tűz látványát, és a lángok adta meleget, nem égett el olyan nagy mennyiségű fa, mintha ugyanezt a tábortüzet farönkökből állítottuk volna össze.

A leírások azt ígérték, hogy a farönk 2-3 órán át égni fog. Hát ez nálunk nem jött össze. Viszont a farönk nagy része ép maradt, nem égett el. Ugyanakkor túl vastag rétegben szenesedett el a fa belülről, ezért gyanítom, hogy a tüzet újabb éghető folyadékos belocsolással sem lehetett volna életre kelteni.

Mindezek ellenére a favágók gyertyája igazán kedvező választás a lustábbak számára, hiszen nincs szükség a tűzrakás előtt faaprításra, a farakás összeállítására, a gyújtáshoz nem szükséges papír, gyújtós. Ha pedig nem áll rendelkezésre éghető folyadék a farönk begyújtásához, akkor a résekbe tömködött száraz fű, avar ugyanazt a feladatot el tudja látni.

A farönkből megmaradt fa – összeaprítás után – a legközelebbi tábortűz alapanyagaként tehet jó szolgálatot.

[useful_banner_manager banners=11 count=1]

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

egy + 16 =

+ <