Miért lett tűzoltó gróf Széchenyi Ödön?

143 évvel ezelőtt, épp február 1-én jött létre az első fizetett, hivatásos tűzoltóság. A főparancsnok Gróf Széchenyi Ödön lett, aki nemcsak vezetője, hanem ötletgazdája is volt a szervezetnek. Életrajzát ezernyi helyen el lehet olvasni, hazánkért tett jótéteményeit napokig lehetne sorolni. Engem azonban inkább az érdekelt, hogy miként szeretett bele a gróf ebbe a hivatásba?

Gróf Széchenyi Ödön
(Fotó: www.medals.extra.hu)

Gróf Széchenyi Ödön 1839. december 14-én született Pozsonyban, Széchenyi István fiatalabbik fiaként. Mindössze 21 éves volt, mikor egyszerre két nagy tűzzel is szembesült:

1860. szeptember 2-án épp Nagycenken tartózkodott, amikor felcsaptak a lángok. A „Pesti Hírnök” című újság szeptember 11-i számában méltatta hősiességét:

„Nagycenken szeptember 2-án tűz ütött ki, mely csakhamar 8 házat és gazdasági épületet hamvasztott el. A nagy Széchenyi Istvánnak egyik fia, Ödön legott a szerencsétlenség helyére sietett. Elsők voltak az oltók között (Zichy Gézával) magukat veszélynek téve ki úgy, hogy gróf Széchenyi Ödön ruhája testén égni kezdett. Ők azonnal intézkedtek, hogy némileg enyhítsék a szerencsétlen károsultak nyomorát.

Ugyanaznap Fertőszentmiklóson is tűz ütött ki, melynek 98 ház lett a martaléka. A derék Ödön gróf itt is azonnal megjelent, habár a rémítő szél miatt az utcán járni is majdnem lehetetlen volt, mert tűztengerben és füstben állott mezővárosunk nagy része. Ő itt is tett a lehetőségig, másnap pedig kenyérrel látta el a számos éhezőket.”

Mindkét helyen becsülettel helyt állt, miközben testközelből látta a tűzzel küzdő emberek szenvedését, és tehetetlenségét. A családnak mindig is jó érzéke volt ahhoz, hogy észrevegye, hol tehet valami hasznosat, jót, így azonnal megérezte, hogy szervezett tűzoltósággal sokkal hatékonyabban lehetne szembeszállni a lángokkal. Csak azt nem tudta, hogy kezdjen hozzá.

1862-ben Londonban rendezték meg a harmadik világkiállítást, ahová a gróf kormánybiztosként érkezett, és ha már ott volt, gondolt egyet, és beállt a londoni tűzoltóságra, mint egyszerű tűzoltó.

Londonban ekkor már 29 éve működött önkéntes tűzoltóság (Londoni Fire Engine Establishment – LFEE), aminek 28 éven át a „Tűzoltóság Atyjaként” emlegetett James Braidwood volt a parancsnoka.

James Braidwood
(Fotó: https://www.electricscotland.com)

Braidwood 1861-ben, egy hatalmas tűzvészben vesztette életét. A parancsnoki székben Shaw Eyre Massey követte, aki további 30 évig látta el feladatát. Shaw volt tehát a londoni önkéntes tűzoltóság parancsnoka, mikor Széchenyi Ödön szolgálatra jelentkezett.

A londoni tűzoltóság ekkorra már 400 tűzoltóval dolgozott, és világviszonylatban is előkelő helyet foglaltak el fejlettségükkel, tapasztalatukkal. Shaw parancsnok csak úgy volt halandó felvenni a grófot, ha minden tűzoltói, és azzal kapcsolatos munkát (pl. takarítás) elvégez.

Shaw Eyre Massey
(Fotó: www.npg.org.uk)

Széchenyi kész volt rá, hogy kitanulja a tűzoltás csínját-bínját. Shaw parancsnok később levelet írt neki, melyben így emlékszik:

„Sok idegen jött hozzám az elmúlt tíz évben, hogy tűzoltói gyakorlatra tegyen szert, és azt elsajátítsa, de egyik sem vette magának a fáradtságot, hogy azt olyan gyakorlatiasan és behatóan tanulmányozza, mint Ön.”

Széchenyi tényleg kivette a részét a munkából, ha kellett, a tömlőket cipelte, takarította, halzsírral kenegette, attól függően, éppen milyen feladatot bíztak rá. Nagyon lelkes és elszánt volt, amivel kivívta a londoni tűzoltók megbecsülését, és végtelen tiszteletét. Széchenyire amúgy is jellemző a nagy munkabírás, a küzdeni akarás, a türelem és az emberszeretet.

A gróf a tűzeseteknél is önfeláldozó munkát végzett, aminek hatására Shaw parancsnok közvetlenül maga mellé osztotta be. Összesen 5 hetet szolgált Londonban.

Érdemes megismernünk Shaw Eyre Massey parancsnokot, aki jelentős szerepet játszott Széchenyi életében, éppen ezért fontos szerepe van a magyar tűzoltóság létrejöttében is.

Shaw komoly tudással, és tapasztalattal bírt a tűzoltás területén, elismert szakember volt, aki többek között könyveket írt a témában, bevezette a híres „bronz sisak”-ot, bővítette a – 300 liter/perc szivattyúval rendelkező – gőzhajtású tűzoltóautók számát, bevezette a tűzoltóállomások közötti távírót, London 40 pontján tűzjelző berendezéseket szereltetett fel, jelentősen bővítette a tűzoltóállomások számát, bevezette a rendfokozatokat, és a légzőkészülékeket.

Nyüzsgő társasági életet élt, személyes jó barátja volt a Walesi hercegnek (későbbi VII. Edvárdnak).

Abban a korban nagyon gyakoriak voltak a színháztüzek, mert világításként gázlámpát használtak. Az Alhambra Színház leégésekor ketten meghaltak, a Walesi herceg is majdnem életét vesztette.

Shaw ekkor dolgozott ki egy ajánlást a színházak tűzvédelmére, amelyben javasolta, hogy az épületek erős falakkal épüljenek, rendelkezzenek megfelelő számú, menekülésre alkalmas kijárattal, és a tűz oltásához is megfelelő mennyiségű vizet biztosítsanak. Bevezettette a vasfüggönyt, amit a színházak a mai napig használnak. Ez egy fémből készül „függöny”, ami el tudja választani a színpadot a nézőtértől.

Tűzoltónak előszeretettel toborzott matrózokat, akikről úgy gondolta, hogy fegyelmezett, erős, és szívós férfiak. Csak erős, egészséges férfiak lehettek tűzoltók, akik átestek a három hónapos kiképzésen.

A viktoriánus korban nagyon nehéz volt a tűzoltók élete. Hosszú órákon át, éjjel-nappal dolgoztak, mindezt alacsony bérért, idős korukban viszont szolgálatukért nem járt nyugdíj.

Shaw 1891-ben – 30 év parancsnoki beosztás után – mondott le tisztségéről, mivel nem értett egyet azzal a döntéssel, mely szerint a tűzoltóságok irányítását a Londoni Megyei Tanács veszi át. Leszerelése napján Viktória királynő lovaggá ütötte. 1908-ban halt meg.

És most térjünk vissza Széchenyi grófhoz…

Londonból hazafelé – egy ládányi könyvvel megpakolva – meglátogatott még néhány francia és német tűzoltóságot, és azonnal elkezdte tervezni egy magyar tűzoltóegylet működésének mikéntjét.

Itthon szomorúan állapította meg, hogy az ország városaiban nagyon elmaradott a tűzoltói felkészültség. Ennek a napilapokban megjelentetett felvilágosító cikkel hangot is adott:

“A művelt országokban jól szervezett tűzoltó intézetek várják a garázda lángokat, célszerű készleteikkel elfojtandók azokat, mielőtt nagyobb károkat tehetnének. Itt Pesten – a fővárosban – dacára a tűzoltó műszerek szép számának, oly hiányok vannak a készültségre és kezelésre nézve, hogy egy okszerű beosztott és szervezett tűzoltóegyletnek létesítése a főszükséghez tartozik…”

1862. december 16-án meghívta magához azokat az ismerőseit, akikről úgy gondolta, támogatni fogják a tűzoltóság létrejöttét. 12 tagú szervező bizottságot alakított, majd 1863-ban személyesen kereste fel a tehetősebb embereket, kérve anyagi támogatásukat. A barátok pedig adakoztak.

1865-ben a kancelláriához beadta a tűzoltóság alapításáról szóló kérvényt, amelyre pozitív választ kapott, de az alapszabályzat kidolgozása újabb 3 évet vett igénybe.

1869-re jött el az idő, hogy a Nemzeti Tornaegylettel egyesülve – egyenruhás tűzoltókkal -, és az általa Londonban vásárolt tűzoltóautóval megkezdhették a kiképzést.

Széchenyi gyorsan rájött, hogy önkéntes tűzoltókkal nem lehet ellátni a tűzoltói szolgálatot, mivel nappal az önkéntesek dolgoznak, nem érnek rá. Azonnal elkezdte a szervezkedést, így történt, hogy 1870. február 1-én pár nap különbséggel egyszerre jött létre az első magyar Önkéntes és – 12 fizetett tűzoltóval – a Hivatásos Tűzoltóság. Mindkét szervezetnek Széchenyi lett a főparancsnoka.

Konstantinápolyban 1870. június 5-én tűzvész pusztított. Ezt követően érkezett a városba Széchenyi, aki egyből felajánlotta a segítségét, hogy magyar mintára ott is felállítja a tűzoltóságot.

A magyar tűzoltóknak rövid idő alatt az egész világon jó híre lett, így ugyan hosszas huzavona – valamint további tűzvészek – után, de 1874-ben végre megbízták a tűzoltóság megszervezésével. A grófot annyira lefoglalta ez a munka, hogy végül Konstantinápolyba költözött. Hiába szeretett volna hazaköltözni, végül erre soha nem került sor. Még idős korában is kijárt a tüzekhez, irányította az oltást, örömét lelte a tűzoltói munkában.

Az egymást váltó török szultánok megbecsülték, több kitüntetést, rangot kapott, Ő volt az első keresztény, aki a Pasa címet úgy kapta meg, hogy nem kellett hitét elhagynia és a muzulmán hitre áttérnie.

1922. március 24-én, Konstantinápolyban halt meg. Isztambulban a Tűzoltó Múzeum a mai napig viseli a nevét, a török tűzoltók rendszeresen tiszteletüket teszik a sírjánál.

Széchenyi Ödön neve örökre összefonódott a tűzoltósággal.

(Forrás: realzoldek.hu; london-fire.gov.uk)

 A Gyújtóforrás ott van a Facebookon is! Kattints ide, lájkolj minket, és mindig elsőként értesülhetsz a legfrissebb hírekről, cikkekről!

1 hozzászólás: “Miért lett tűzoltó gróf Széchenyi Ödön?

  1. Sáfrány Péter szerint:

    Ő az én első számú példaképem!
    “Széchenyi tényleg kivette a részét a munkából, ha kellett, a tömlőket cipelte, takarította…”, kései követője pedig púderozta, síkporozta a tömlőszárító toronyban,mielőtt csigán fölhúzta azokat.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

három × 1 =

+ <