1861. június 22-én, szombat délután tűzvész pusztított a londoni Tooley utcában, amit gyakran a „Nagy Londoni Tűzvész” (1666) utáni legnagyobb tűzvészként tartanak nyilván.

(Fotó: london-fire.gov.uk)

A tűz a sok-sok raktárt magába foglaló „Pamut rakparton” keletkezett. Az épületek tele voltak áruval, jutával, kenderrel, pamuttal, fűszerrel, teával és kávéval. Az akkori tűzvizsgálat eredménye szerint a keletkezés oka öngyulladás volt.

A 18 órakor riasztott tűzoltók 14 kocsival kezdték meg az oltást. A lángok nagyon gyorsan terjedtek, mivel a raktárhelyiségeket elválasztó, vasból készült tűzgátló ajtók sok helyen nyitva maradtak. Az akkori tűzoltóparancsnok, James Braidwood szerint csukott ajtókkal elkerülhető lett volna a katasztrófa.

A tűz olyan heves volt, hogy a tűzoltók egy órán át nem tudták megkezdeni az oltást. A vízellátást nehezítette, hogy a Temze folyón épp apály volt.

Braidwood parancsnoknak feltűnt, hogy a tűzoltók egyre fáradtabbak, így elrendelte, hogy mindegyikük kapjon egy korty pálinkát.

A tűzoltóknak segédkező Braidwoodot egy raktár összedőlésekor leomló fal temette maga alá, a parancsnok azonnal meghalt. A beosztottai három napig nem tudták a testét a lángoló épületből kimenteni.

A tűz a London hídtól a Vámházig terjedt. Az elképesztő forróság miatt a tűzoltók nem tudtak az épületekhez közel menni, így az oltóvíz odajuttatása is körülményes volt. Az ország egész területéről érkezett segítség.

A katasztrófa-turizmus már akkoriban is virágzott, egész London összesereglett, hogy megtekintse a tomboló tüzet. A több, mint 30.000 néző gyömbérsört, gyümölcsleveket, és egyéb frissítőket ivott, a kereskedők legnagyobb örömére. Még a nyilvánosházak is nyitva maradtak, pedig azok éjszakai nyitva tartását törvény tiltotta.

Viktória királynő nagyon aggódott az események miatt, melyet naplójában is megírt: „Szegény Mr Braidwood… megölték a lángok … és a tűz még mindig tombol. Ez egy nagyon szomorú történet.”

James Braidwoodot 1861. június 29-én temették el az Abney Parki temetőben. A temetési menet 1,5 mérföld (1,8 km) hosszú volt. Tiszteletére minden templomban megszólaltak a harangok. Egyenruhájának váll-lapját és gombjait a Londoni Tűzoltóság tűzoltói között osztották szét.

A tűz oltása két hétig tartott, a kár hozzávetőlegesen 2 millió £ volt, főként a raktárakban elégett árukészletek értéke miatt.

Londonban 10 független biztosító társaság 1833-ban hozott létre önkéntes tűzoltóságot (Londoni Fire Engine Establishment – LFEE). Az LFEE első parancsnoka a hős James Braidwood volt, azaz 28 éven át volt vezetője a lánglovagoknak.

Braidwood zsenge ifjú korában, 1824-ben – 24 évesen – Edinburgh-ban (Skócia) alapította meg a világ első önkormányzati tűzoltóságát, ezért a „Tűzoltóság Atyjaként” emlegetik. Ő vezette be az egységes szürke kabátot, nadrágot, valamint a térdcsizmát és a fekete bőr sisakot, nagy hangsúlyt helyezett a tűzoltók képzésére, kutatásokat végzett a tűzoltás és a tűzmegelőzés területén. Munkabírása, kitartása miatt nagyon kedvelt és tisztelt személye volt a viktoriánus Londonnak.

A biztosítótársaságok az 1861-ben bekövetkezett tűzvész után kénytelenek voltak megemelni a biztosítási díjakat, ugyanakkor ragaszkodtak hozzá, hogy az újjáépített raktárépületek biztonságosabban kerüljenek kivitelezésre.

1862-ben a biztosítótársaságok levelet írtak a belügyminiszternek, melyben kijelentették, hogy a továbbiakban nem felelnek London tűzvédelméért, ez a szolgáltatás váljon állami feladattá. 1865. január 1-től végül 1.866 állami tűzoltóállomás kezdte meg működését.

(Forrás: www.london-fire.gov.uk)


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tíz + 17 =