A hetedikes, nyolcadikos kamaszok szinte már felnőttek. Vajon rájuk merjük-e bízni, hogy meggyújtsanak egy gyertyát, vagy netán begyújtsanak a kályhába, kandallóba? Tegyük a szívünkre a kezünket. Ugye nem nagyon? Pedig nagyszüleink, dédszüleink egészen biztosan a gyerek kezébe adtak ilyen feladatokat, hiszen akkoriban még nem finomkodtak, nem óvták, féltették ennyire túlzóan a gyerekeket. A mi kis kamaszaink nagyon ügyesek. Csak meg kell bennük bízni.

Írta: Sáfrány Péter

Öninterjú-féle (6. rész)

A kísérletben önként belépett tanárok hozzáállása sem volt egyöntetű. Nem egyformán kedvelték a tűzvédelmet. A gyerekekhez hasonlóan. Ahányan voltak, annyiféle kedvvel dolgoztak.

Egy-egy gyerek eltérő teljesítményt mutatott az egyes részterületek vonatkozásában, például a finommotorikában (nagy különbségeket láthatunk a tanulók kézmozgásában, apró mozgásaiban a gyufával, gázgyújtó gyufával, öngyújtóval, gázgyújtóval történő gyújtások gyakorlásánál).

Tanulásirányítási normák hatodikban

  • Az önálló tanulásra képes és a feladattípusokat ismerő gyerekek a saját tempójukban oldják meg a feladatlap tűzgyújtási feladatait egy-egy órán – anyanyelvi és osztályfőnöki órákon – legfeljebb 8-10 percig.
  • Olyan gyakorlóanyagot válasszon a pedagógus – a feladatok nagy választékából – a tűzgyújtás szoros ellenőrzés melletti tanulásához, amely biztosítja, hogy a gyerekek a legtöbb anyaggal, eszközzel, tereppel, gyújtási-tüzelési móddal megismerkedhessenek.

Tanári visszajelzés

“A gyufa és a gyertya helyes meggyújtásával foglalkoztunk gyakorlatban, a szorongók is meg tudták csinálni a feladatlapokhoz kapcsolt útmutatások szerint.” (N-né V. E. tanár a hatodikosok osztályfőnöke, 12 gyerek, 12-16 évesek, 6 fiú és 6 lány, 3 fő diákotthonos, 3 fő állami nevelt nevelőszülőknél, 3 fő falun, 3 fő városban.)Végig – még hetedikben is, különösen itt, a fokozott segítségre szoruló gyerekeknél – fontos hangsúlyozni, hogy a tanuló felügyelet nélkül az iskolában nem gyújthat. Ez az intés ott lebegett mindig a szemünk előtt, fejünk fölött (Otthon persze gyújtanak, hiszen anyányi-apányi embergyerekekről beszélünk.).

Tanulásirányítási normák hetedikben

  • A pedagógus egyszerre legfeljebb két (nem mozgásos!) tűzgyújtási feladatot adjon egy-egy tanulócsoportnak vagy tanulópárnak.
  • Minden gyerek neki megfelelő olyan eszközök segítségével vagy olyan tevékenységeken és terepen gyakorolja a tűzgyújtást-tüzelést, hogy lehetőleg ne hibázhasson, ne sodorja veszélybe magát és másokat.

Tanári visszajelzés

“A hetedikes természetismeretben már tanulják, mi az égés, mik a feltételei, így tudatosabb, hogy a tűzveszélyes helyzeteket felismerjék, illetve ezt a tudást alkalmazzák. Megkérdeztem őket, otthon ki gyújthat be kályhába, vagy tűzhelybe? Rájuk bízzák-e a tüzelést? De a túlzott (vagy éppen helyénvaló?) szülői óvatosság miatt még a hetedik osztályos (14-16 éves !) gyerekekre, fiatalokra sem bíznak ilyesmit – általában.” (R. P-né, a 7. osztályosok osztályfőnöke).

Ki gyújtson az iskolában? A pedagógus vagy a gyerek?

Ezeket a kérdéseket egyértelműen és világosan tisztáznom kellett.

Egyáltalán gyújtson-e bárki?

Arra jöttünk rá a tűzvédelmi programban a kísérlet során (kísérletezések közben!), hogy a pedagógus a gyerek helyett ne gyújtsa meg, és ne oltsa el a melegítő és világító eszköz lángját. Minimális segítséget – mintát – csak a gyújtás-oltás tanulásának kezdetén adjon, adhat.

Tanulásirányítási normák nyolcadikban

  • Az olajjal és gázzal működő berendezések esetében célszerű összegyűjtetni a berendezés garancialeveleit, a kötelező karbantartásra előírt időpontokat, a meghibásodással kapcsolatos tennivalók és a biztonságos használat leírásait. Ezek a szövegtani szempontból az információs szövegek sorába tartozó leírások nehezen érthetőek, még felkészült emberek is nehezen értelmezik az itt leírtakat. A speciális igényű tanítványaink és az őket tanító szakemberek pedig embert próbáló feladatnak vannak kitéve ezen szövegek értelmezésekor.
  • A pedagógus elsődlegesen egy-egy tanuló manuális-mozgásos szintjét vegye csoportalakítási szempontul, amennyiben a nevelőmunkáját a differenciált tanulásszervezés szerint végzi, és csak másodsorban a gyerek szóbeli-írásbeli normaismeretét.

Tanári visszajelzés

“A családban élő gyerekek a háztartásban előforduló tűzgyújtások (gáztűzhely, boiler, szeneskályha stb.) módjait jobban ismerik. A család életében a 14-16 éves gyerekek ezekben a műveletekben is tevékenyen részt vesznek. A diákotthoni gyerekeknél a gyakorlati tapasztalatok, a tevékenység gyakorlása hiányosabb, mert egyszerűen nincs rá alkalmuk, hogy ezeket gyakorolják… Sok tevékenység a tűzgyújtással kapcsolatban nehezen, vagy nem kivitelezhető az iskola falain belül. A tűzgyújtás, -oltás legegyszerűbb módjaira van inkább csak lehetőség (gyufa, gyertya, gáztűzhely és kiránduláson a tábortűz).” K. I-né 8. osztályos osztályfőnök, a tanulók száma 10 fő, nemek megoszlása: 4 lány, 6 fiú, családban él 6 ( 3 állami nevelt nevelőszülőnél), 4 gyerek pedig diákotthonban élő állami nevelt.

Sose tudtam meg, hogy mi lett azokkal a gyerekekkel, akik veszélyes munkakörökbe kerültek dolgozni később, pl. gázvezeték szerelő, vagy hegesztő mellé. Ugyan hogy állták meg a helyüket?

Tanulásirányítási normák speciális szakiskola I-II. évfolyamában

  • A korábban – előző tanévekben, vagy alsó tagozaton – tanult tűzgyújtási-tüzelési ismeretek felidézését, vagy a téma kiegészítését egy-egy gyerek gyakorlatias bemutató keretében is vállalhatja (szoros tanári felügyelettel).
  • A pedagógus szorgalmazza, hogy a gyújtási-tüzelési feladatokat a szakiskolások többféle módon oldják meg, ha erre biztonságos lehetőség nyílik.
  • A pedagógus, a szakoktató a manuális tudást ellenőrizze a gyakorlás szoros felügyelete során, de ne kérdezze ki a tanultakat.

A szakiskolában végezhető tűzvédelem-tanításhoz, tűzvédelmi neveléshez (amely itt már közelít a munkahelyi tűzvédelmi oktatáshoz!) csak feladatlapos segítséget terveztünk. Ezen lapok és a hozzájuk kapcsolódó, taneszközismertetőben leírt tanári tudnivalók egyfajta szintentartást, ismétlést mindenképpen biztosítanak.

Tanári visszajelzés

“Nagyon jó lenne, ha az a néhány gyerek (7 tanuló), aki az iskolánkból szakmunkásképzőbe megy, tovább vinné ezeket a munkalapokat (feladatlapokat), és magasabb fokon történne még ismeretszerzés.” (K. I-né pedagógus, osztályfőnök).

Hegesztő, parkettázó, sütőipari munkás. Ezek a munkakörök csak beírások voltak a fogyatékkal élő emberek személyi igazolványában – abban a műbőrös bordóban! -, nem tükrözték azt, hogy speciális segítségre szoruló gyerekeink felnőtté válva afféle tedd ide – vidd oda segédmunkát végeztek (ha egyáltalán volt alkalmuk végezni) veszélyes környezetben, a piros könyvecskékből tűzvédelmi szakvizsgázott szakmunkások mellett, anélkül, hogy a veszélyekre fölkészítették volna fiataljainkat.

Ki vállalhatott volna felelősséget értük?

Alig hiszem, hogy illő és jogos lenne őket is – ahogyan bajban egymást szoktuk – felelőtlennek, hanyagnak, gondatlannak nevezni. Rájuk ragaszthatjuk egy-egy tűz, vagy robbanás vizsgálata során a gondatlanság címkéjét? Könnyebb őket is címkézni, mint segítő módon együtt élni velük? Átháríthatjuk-e rájuk a felelősséget?

[useful_banner_manager banners=11 count=1]


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

nyolc − 7 =