Sáfrány Péter nyugdíjas tűzoltó és tanár. Saját bevallása szerint grafomán. Mikor találkoztam vele, elmondta, hogy alternatív tűzvédelmi programjának része volt, hogy a gyerekek kezébe gyufát adott. Akkor ettől megdöbbentem, azóta ízlelgetem. Péter szerint a gyerek ettől nem kap kedvet a gyújtogatáshoz, viszont kielégül a kíváncsisága. Lehet benne valami… Most írt is erről. Meg sok minden másról.

Írta: Sáfrány Péter

Magát kérdező tűzoltó – öninterjú-féle

Mit csináltam én? Mit akarok még?

A mindennapi tűzvédelem piszlicsáré ügyeivel bíbelődtem az utóbbi 30 évben, a nyugdíjazásom után sem tudtam teljesen abbahagyni ezt, hétköznapi tárgyakat forgattam a kezemben.

Az első tizenöt év egy pedagógiai fejlesztőműhely kialakításával telt el. Szöszmötöltem. Ha erről kérdezősködtek,  válaszoltam. De sosem kérdeztek jól.

A valódi munkámra senki sem volt kíváncsi. Valami botrányos dolgot vártak tőlem, megírhatót, közölhetőt, nem unalmas adatokat senkit sem izgató ügyekben. Rossz kérdésekre rossz válaszokat adtam, mert jól feleltem. Aztán lenyugdíjaztak, most kéziratok rendezésével, megőrzésével foglalkozom. El akarom mondani – magamat kérdezgetve, félig magamban motyogva – , amit eddig elhallgattam. Mielőtt bármit kérdeznék magamtól, szeretnék egy bevezetőt. Erre szükség van, még, ha nem éppen érdekfeszítő is ez a bekezdés.

Ezen a különös, de mégis hétköznapi, magától értetődő példasoron próbálom bemutatni, hogy hogyan közelítek én a tűz elleni védekezéshez, azon belül kedvenc tárgyamhoz: a tűzvédelmi neveléshez. Ezzel a türelmet igénylő kezdéssel próbálom megvilágítani az egészet. Tankönyveimben és a felkészítő tréningeken tanítók, tanárok, gyógypedagógusok és pedagógusképzős hallgatók kezébe próbáltam a valódi tárgyakon túl ismerős szerszámokat adni: feladatokat (didaktikus szövegeket), azon belül utasítást (instrukciót) és tárgyinformációt. Hiszen ők ezekkel dolgoznak munkájuk során.

A fontosabb és a járulékos pedagógiai tevékenységeiket feladatokkal igyekeztem kiszolgálni, tehát nemcsak az órai tanításhoz, de mondjuk a gyermekkíséréshez és a sorakoztatáshoz is szerkesztettem tűzvédelmi vonatkozású gyakorlóanyagot, ismert iskolai terepekre. A gyereknek pedig – a tankönyvi feladatokon túl – gyufát adtam a kezébe. Az írás ceruzával, a gyújtás gyufával tanulható meg. Az írástanítással az analógia egyértelmű.

A közhelyszerű “Ne játssz a tűzzel!” – tiltás nem illő a pedagógiába, a propaganda kedvenc mondata.

“A játékos formában meséljünk a kicsiknek!” – klisét sem gondolom szakszerűnek, durvábban fogalmazva gagyi pedagógiai kijelentésnek tartom, afféle véleménytudásnak, ami legtöbbször a pedagógiába tévedt amatőrök szájából hangzik el. A gyújtás tanításához, a tűzgyújtási képességfejlesztéshez a következő feladatadási szövegeket adtam a pedagógusok kezébe.

A rögzítőerő érzékeléséhez, azon belül a tartásérzékeléshez:

“Fogd meg a végén!”, “Fogd meg a közepén!!”, “Tartsd el magadtól!” (A skatulya és a gyufaszál tartásáról, és az ujjakról beszélünk.)

A nyomásérzékeléshez:

“Tedd rá!”, “Illeszd oda!”, “Nyomd a kezdőponthoz!”, “Enyhén nyomd!”, “Inkább csak érintsd!”, “Ne törd el!” (A kezdőpontra illesztett gyújtószálról, és a kézfejről beszélünk.)

A hüvelykérzékeléshez:

“Indítsd a kezdőponttól!”, “Húzd magadtól távolodva!”, “Magadtól el!” (A gyufaszálat indító erők érzékeléséről beszélünk, melyek elsősorban ilyenkor a hüvelykujjban, a csuklóban és az alkarban támadnak.)

A fentiek jelentik a gyújtáshoz szükséges mozgásokat és erőket. Emellett fontos az is, hogy a gyerekek megértsék a feladatok utasításait. Az erők érzékelése és a feladatok megértése együtt a tevékenység alapfeltételei, itt a gyújtási tevékenység alapfeltételei.

Azután így segítettem a pedagógust – és közvetetten a szülőt – abban, hogy a gyújtási mozdulatot begyakoroltathassa:

“Húzd végig enyhe nyomással!” (A gyerekek preparált családi gyufásdobozzal és hurkapálca használatával észlelhetik az arányokat és az irányokat.)

“Gyújtsd meg!”, “Lefelé tartsd a dobozt/skatulyát!” (A gázgyújtó gyufásdobozzal és hosszú gyufaszál segítségével tanulnak gyújtani.)

“Ne húzd a másik ember felé!”, “Ne húzd magad felé!”, “Az arcodtól el!”, “A ruhádtól távolodva, a padló felé!” (Ebben az esetben pedig kandallógyufával gyakorolhatnak, ha speciális mozgásfejlesztésre szorulnak.)

A tanítási tennivalók szerteágazóak, csak egy differenciált tanulásszervezési problémát említek még meg. A tűzgyújtási képességfejlesztés során külön csoportban ajánlom gyakoroltatni a tűzgyújtó eszközök (gyufa, öngyújtó, gázgyújtó) helyes fogásmódját azokkal a gyerekekkel, akik nem megfelelően rögzítik a kezükben az eszközöket.

Amit eddig elmondtam, az túlzónak tűnhet, valamint VESZÉLYES-nek. A tanító és a szülő továbbra is tilthatja a gyufázást, ha úgy látja jónak, inkább szövegfeldolgozással, mesékkel, beszélgetésekkel közelíthet a kérdéshez. Szíve joga, talál hozzá pedagógiai anyagokat.

A későbbi hétköznapok során előbb-utóbb úgyis kénytelen mindenki megtanulni az eszközök használatát kényszergyakorlással, utánzással. Az eltérő nevelést igénylő gyerekek pedig különleges megközelítést igényelnek, melyhez nincs biztos receptem. A pedagógus az elkészült kelléktárakból választhat, kialakíthat egy cselekvési repertoárt mindennapi és vészhelyzetekre, melyből azután szükség szerint végezheti el az adaptációt a helyre, valamint a mikroadaptációt a gyerekre.

Gyakorlóanyagaimban, feladatsoraimban a fentebb leírtakat kiterjesztettem az oltó-, jelző- és mentőeszközökre, valamint a hétköznapi tárgyak veszélytelen használatára. Tehát tárgyak használatát gyakorolhatták, lehetőleg terepen.

Most egyszerűbb fogalmazást kérek magamtól. Be kell mutatnom valamit, ami a teljesen laikus földi halandó számára is érthetővé teszi a munkát, a szentesi Tűzmegelőző Pedagógiai Fejlesztőműhelyben folyó tevékenységet.

Hogy mit csináltam ebben a műhelyben?

Céduláztam, gyertyákkal, mécsesekkel, virágpermetezővel, konyharuhával, égett villásdugókkal bajmolódtam. De inkább egy újabb feladatsort idézek.

Ezt kamaszoknak állítottam össze, előzetes kipróbálás után. Ajánlott lépésekben leírom számukra, hogy hogyan érdemes gyakorolni a segélykérést egy tűznél vagy közlekedési balesetnél:

a)  “Becsüld meg előzetesen, hogy a feltételezett tüzet vagy balesetet mennyi idő alatt tudnád jelezni!”

b)  “Rögzítsétek magnón a segélykérést: a bejelentő és az ügyeletes párbeszédét!”

c)  “Újabb becsléssel állapítsd meg a magnón rögzített tűzjelzés (segélykérés) időtartamát! Írd le!”

d)  “Hasonlítsd össze a becsült időket!”

e)  “Mérd meg stopperrel a felvétel idejét, és gondoljátok át kiscsoportos munkában a rövidítés lehetőségét! Jegyzetelj!”

f)  “Vesd össze a becsült és mért időket!”

g)  “Bíráljátok egymás telefonálását segítő szándékkal!”

h)  “Elemezzétek szóban a legcélszerűbb, legjobb megoldásokat!”

Nemcsak a magyartanításban, de a tűzjelzésben is nagyon fontos a szövegtömörítés. Hát!? Egy öninterjúban is. Rövidebb, tömörebb választ adhattam volna magamnak. Akkor legyen most már egy igazán rövid és tömör válasz!

Rajzold le, hogy a hulladék és szemét miként lehet tűzveszély forrása, tűz terjesztője! (Ez egy kamaszoknak szóló tűzmegelőzési feladat.)

Na, erre gondoltam! Ez érthető.

A rajzos feladatoknál meg kell említenem, hogy a tűzoltóságok meglátogatása, és az általában szokásos rajzpályázatok nem a tűzvédelmi nevelés részei, a tűzoltóságot népszerűsítik (propagálják) és az utánpótlásra kacsingatnak.

Gyógypedagógiai tanár voltam. Akkor miért mentem el tűzoltónak?

Igen, gyógypedagógiai tanár voltam, vagy tán még most is annak mondhatom magamat. Mellékesen. Elhagytam a pályát. A gyerekeket szerettem. Az igazgatóval és a szakfelügyelővel nem sikerült egy hullámhosszra állnom, ők normál pedagógiai álláspontot képviseltek, én nem.

Nagy szerencsémre később a szaktanácsadók – így nevezték a szakfelügyelőket a módszerváltást követően – felsőfokon ismerték el pedagógiai fejlesztő munkámat a tűzmegelőzés területén. A gyógypedagógusi kiképzésemet egy enyhe fokban értelmileg akadályozott gyerekeknek és ifjaknak szóló kísérleti tűzvédelmi anyaggal – feladatlapcsomaggal és taneszköz-ismertetővel – szolgáltam meg.

A feledés homályából visszatérő tanfelügyelőknek sem szeretnék csalódást okozni. Visszatérve tehát… Elmentem tűzoltónak. József Attila nyomán.A tűzoltói munkát mindig rokonszenvesnek találtam, tetejébe pedig gyakorlatiasnak látszott, kevés blablával.

Szerettem mindig lépcsőn le-föl szaladgálni, máig ez az egyik legkedvesebb kikapcsolódásom: én nem a rakodópart alsó kövén üldögélek, hanem a tiszai vízmércék lépcsőin szaladgálok, Csongrádon. Onnan hallgatom a mélyet.

Ugyancsak nagyon szeretek a víz alatt kézen járni, hosszan visszatartva a lélegzetemet. Ennek a lépcsőn futkorászásnak, na és a hétköznapi tárgyakkal történő tűzoltásnak nagy hasznát vettem egyszer. Amúgy laikusan védekezve, józan paraszti ésszel.

Szentesen dolgoztam a tűzoltóknál, de akkor már nem vonulósként, hanem a már felállt Tűzmegelőző Pedagógiai Fejlesztőműhelyben kísérleteztem és írtam. Egyszer a telefonközpontból hallom a befutó tűzjelzést, végig se vártam, tekertem biciklivel a közeli lakótelepre, messziről látszott, hogy egy fenti ablakból dől a füst. Úgy, ahogy voltam, rövid ujjúban fölrohantam az emeletre, oldalt állva belestem a levélbedobón, majd, egyetlen rúgással tokostól beszakítva az ajtót, megkerestem a tüzet. A konyhában lángolt az ottfelejtett étel. Elzártam a gázt, lefedtem az égő edényt, elcsapkodtam egy kis tüzet konyharuhával, és köhögve-fuldokolva kibotorkáltam az előszobán át a lépcsőházba.

Akkorra pikulázva kiértek a társaim, jött a létra, vonszolta föl a lépcsőkön a tömlőt az a sugárvezető, aki ma már parancsnok ugyanott. Ő azóta remek eredményeket ér el, Európa és Magyarország egyik legkiválóbb tűzoltójává vált.

Nekem a tulaj hálás köszönetétől dagad a mellem azóta is – magamban. Jóérzéssel tölt el, hogy nem terjedt több lakásra át a tűz, nem sérültek meg emberek, nem lett milliós kár.

(folyt. köv…)

Ha úgy érzed, hogy gondolataid, véleményed, ötleteid vannak a tűzvédelemmel kapcsolatban, vagy csak egy “tüzes” történetet szeretnél elmesélni, írj e-mailt a gyujtoforras@gmail.com címre, és az írásod megjelenhet a honlapon.

A Gyújtóforrás ott van a Facebookon is! Kattints ide, lájkolj minket, és mindig elsőként értesülhetsz a legfrissebb hírekről, cikkekről!


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenkilenc − 12 =