Sáfrány Péter folytatja olvasói leveleit. Még mindig a “gyufát a gyerek kezébe” téma áll a középpontban.
Írta: Sáfrány Péter
Öninterjú-féle (5. rész)
Persze a pedagógusokat fölkészítettük, fölkészítettem arra, hogy sem a valóság, sem a feladatlap nem “tiszta profilú”, a tűzvédelem témaköreinek szoros összefüggése természetszerűen jelenik meg abban, hogy például egy gyújtási gyakorlat részletes tűzmegelőzési előkészületet igényel, illetve a végén “tűzoltással” (lángolás megszüntetésével, tűz elzárásával vagy elfojtásával) jár, amit a gyerek végez.
Persze, ha a pedagógus és a szülő is akarja ezt. Elsősorban a pedagógusok határoztak arról, hogy tanítják-e a gyakorlatias tűzvédelmet, begyakorlással merik-e nevelni a sok esetben értelmi sérült és állami nevelt gyerekeket a tűzbiztonságra: a veszélytelen hétköznapi tárgyhasználatra és a vészhelyzeti viselkedésre.
A negyedikes tűzvédelmi feladatlapoknál ismételten hangsúlyoztuk a pedagógusok számára, hogy a gyerekek mindenfajta tüzet csak felnőtt felügyelete mellett gyújthatnak, a pedagógus ellenőrzött (legális) körülmények között adjon lehetőséget a gyerekek tűzgyújtási próbálkozásaira, kísérletezéseire, ezzel talán valamelyest csökkentheti a titkos gyufázások számát.
Itt kell megjegyeznem, hogy 4. osztálytól a munkalapok egyre inkább feladatlapokká válnak, ezeken mindig található néhány szó, vagy maga a szituáció, amelyek kapcsán a már ismert gyakorlatok változatlan, vagy nehezített formában megismételtethetők, szükség szerint újra és újra elvégeztethetők a begyakorlás érdekében.
Tanulásirányítási normáink
A feladatlapokon szereplő iskolai, szabadtéri és otthoni helyzeteket a helyi sajátosságoknak és a gyerek fejlettségének – sőt aktuális állapotának! – megfelelően alakítsa át a pedagógus (adaptáció, mikroadaptáció).
Ugyan adtam-e, tudtam-e adni a pedagógusnak ehhez elegendő, kellő és megfelelő tűzvédelmi és pedagógiai segítséget?
A pedagógus egyszerre csak egy mozgásos gyakorlati feladatot adjon egy-egy tanulócsoportnak.
Kerülni kell a feladatok nélküli tiltást önmagában, itt nincs helye a Ne játssz a tűzzel! közhelyes mondatnak.
Tanári visszajelzés
“Megdöbbentő volt, hogy itt a 4. osztályban is voltak még tanulók, akik talán még csak most, ebben a kísérleti programban, gyújtottak tüzet először” (K. F-né osztályfőnök, 4. o.)
Beszélgessünk a tűzvédelemről vagy “csináljuk” a tűz elleni védekezést?
Kell-e a hősies munkát is végző tűzoltókról áradoznunk az iskolában, vagy fontosabb a tűzhasználatot a mindennapokba beágyazottan tanulni?
Én amellett tettem le a voksomat, hogy a tűzvédelmi nevelésnek nincs sok köze a tűzoltókhoz. Nem róluk szól. Hanem inkább a családi otthonról, afféle mindennapi (“háziasszonyi”) tűzvédelem.
Ennek szellemében kértem tréningeken, beszélgetéseken (és természetesen a Taneszközismertetőben is) a pedagógusokat, itt a negyedikesek és ötödikesek tanárait, nevelőit, hogy a gyakorlatok elvégzése után mindig – ha van rá mód és lehetőség – , végeztessenek gyűjtést, tűzvédelmi őrjáratot, és a tapasztalatokat rögzítsék, lehetőleg rajzban.
Ötödikes tanári instrukciók
- Honnan származik?
- Kösd össze!
- Mi helyettesítheti?
- Másold le a szavakat!
Tanulásirányítási normák
A tűzgyújtást-tüzelést a rendeltetési helyén tudja jól megtanulni a gyerek.
(De hát esetünkben az intézeti, állami nevelt gyerekeknek erre igen kicsi az esélye, csak a bejáró és a nevelőszülőknél élőknek van módja a tüzelést gyakorolnia.)
Minden tanuló többféle tűzgyújtó anyag és eszköz alkalmazását ismerje meg többszöri gyakorlással.
Tanári visszajelzések
“Elvégeztük a 4. és 6. osztályos anyagot is. (Eltérő életkorú gyerekek és kitekintés.) A helyes gyufatartást gyakoroltuk … jobban megismerték a tüzet, félelmük, aggályuk csökkent. Ezek után biztonságosabban bánnak vele.” (B. É. 5. o. osztályfőnök, 10 fiú és 3 lány, 11-15 évesek, 6 intézeti nevelt.)
(folyt. köv…)
[useful_banner_manager banners=11 count=1]
0 hozzászólás