TŰZ
A tűzjelzés története – 3. rész
Sorozatom harmadik, egyben befejező részében az ipari forradalomtól a II. világháború végéig fejlődő tűzjelzési módokkal foglalkozom.
Sorozatom harmadik, egyben befejező részében az ipari forradalomtól a II. világháború végéig fejlődő tűzjelzési módokkal foglalkozom.
A tűzjelzés története egészen az ókorig követhető vissza. A tűzjelzés történetéről szóló cikkem első részében az ókortól eljutottunk egészen a középkorig. Most nézzük, hogy a különféle városok hogyan oldották meg a tűzvédelmet. Következzen hát sok-sok további érdekesség…
Tokyo (Keleti Főváros) Japán fővárosa. GDP-je nagyobb, mint Kanadáé, Dél-Koreáé és Mexikóé együttvéve. Területe (621 km2) alig nagyobb, mint Budapesté (525 km2), viszont a lakossága (12 millió) több, mint egész Magyarországé. A tűzoltósága pedig a legnagyobb a világon.
Azt mondják magukról, hogy ők a legbátrabbak. A New York-i Tűzoltóság (Fire Department of New York; FDNY) az USA legnagyobb, és a világ második legnagyobb önkormányzati tűzoltósága. 11.080 hivatásos tűzoltó, 3.300 mentős, és 1.600 civil munkatárs lát el szolgálatot.
Ha valaki külföldön jár, vagy az interneten nézelődik, viccesebbnél viccesebb tűzcsapokkal találkozik. Hazánkban azonban nincsenek ilyenek. Vajon mi lehet ennek az oka?
A tűz jelzése, a veszély tudatása – mind az emberekkel, mint a tűzoltással foglalkozókkal – már nagyon korán kialakult. Ennek mindig megtalálták a módját, teljesen függetlenül attól, hogy a technika fejlődése épp hol tartott.
A tűzoltó tömlő egy remek eszköz arra, hogy az oltóanyagot nagyobb távolságokról is könnyedén eljuttassuk a tűz helyszínére. Azonban a helyzet nem volt mindig ilyen egyszerű…