Budapesten történt. Vasárnap reggel volt, épp nekikezdtünk a reggelinek, amikor riasztottak bennünket. Tűz egy lakásban…

Tanulságos történetek: A narancsléMikor kiérkeztünk egy 10 emeletes panel sokadik emeletére, azt láttuk, hogy mindkét szobában égett a franciaágy. Mivel két, egymástól független helyen volt a tűz, szinte egyértelmű, hogy itt valaki gyújtogatott.

Azért voltak még gyanús dolgok. A bejárati ajtó tárva-nyitva, nem volt felfeszítve, az egyik franciaágyon pedig egy falról levett festmény feküdt, kerete a földön. Azonnal hívtuk a rendőrséget.

Időközben megérkezett a lakásban lakó idős házaspár lánya is, aki elmondta, hogy a szülei a Balatonon vannak, és előző nap az édesapja visszajött a városba valamit elintézni. Az édesapát persze nem találtuk sehol. A lány meglehetősen aggódott is emiatt.

Következtek a meghallgatások, majd a lány körbenézett a lakásban, és bár úgy tűnt, rend van, egyre-másra sorolta, hogy mi hiányzik: videó, fényképezőgép, aranyóra, készpénz.

Külön érdekesség, hogy az aranyóra eredetileg egy könyvekkel körbevett papírdobozban volt. Az üres doboz is gondosan visszakerült a könyvek közé.

Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy a lakást felgyújtották, de előtte gondosan kirámolták az értékeket, vigyázva, hogy első látásra nem tűnjön fel senkinek a betörés.

A rendőrség ellepte a lakást, égésgyorsító kereső kutyát hívtunk, mindenki a tulajdonost kereste, előkerültek az ujjnyomrögzítő eszközök, mi pedig elvégeztük a helyszíni szemlét.

Dolgunk végeztével elhagytuk a helyszínt, de csak nem hagyott nyugodni az eset. Délután felhívtam a lányt, hogy megtudakoljam, előkerült-e az édesapja. Ő akkor egy megdöbbentő történetet mesélt el:

„A rendőrség megtalálta az édesapámat. Kórházban fekszik, nem emlékszik a nevére sem. Annyit tudott csak elmondani, hogy előző nap délután elment otthonról a Nyugati pályaudvarra, majd hazafelé jövet az aluljáróban egy presszóban megivott egy narancslevet. Arra még emlékszik, hogy mozgólépcsőn megy le a metróhoz, de többre nem. Az Árpád hídnál tért magához, az aluljáró lépcsőjén ült, beverte a fejét. Eztán került kórházba, ott töltötte az éjszakát is. A zsebéből eltűntek az iratai, a lakáskulcsa, a pénze, a karjáról az órája. Az orvosok szerint valamilyen tudatmódosító szert ivott.”

Innentől kezdve a történet kerek lett…

A tulajdonos italába valaki beletett valamit, amitől a férfi elkábult, így el tudták venni az iratait, kulcsait, értékeit, és valószínűleg ki is kérdezték őt. Innen tudhatták, hogy a lakás üresen áll, és hogy hol találhatók az értékek.

Másnap reggel a betörőknek nem volt más dolga, mint a lakcímkártyán lévő címre kimenni, a náluk lévő kulccsal az ajtót felnyitni, az előre megbeszélt helyekről az értékeket ellopni.

Sajnos azonban nem elégedtek meg ennyivel. Gondolták, el lehet tüntetni a nyomokat azzal, hogy a lakást felgyújtják. Hát rosszul gondolták. A nyomok mindig sokkal beszédesebbek, mint ahogy azt a gyújtogatók gondolják. Remélem azóta rendőrkézen vannak, és felelnek tettükért…


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy × 1 =