Budapesten történt. Vasárnap reggel volt, épp nekikezdtünk a reggelinek, amikor riasztottak bennünket. Tűz egy lakásban…
Mikor kiérkeztünk egy 10 emeletes panel sokadik emeletére, azt láttuk, hogy mindkét szobában égett a franciaágy. Mivel két, egymástól független helyen volt a tűz, szinte egyértelmű, hogy itt valaki gyújtogatott.
Azért voltak még gyanús dolgok. A bejárati ajtó tárva-nyitva, nem volt felfeszítve, az egyik franciaágyon pedig egy falról levett festmény feküdt, kerete a földön. Azonnal hívtuk a rendőrséget.
Időközben megérkezett a lakásban lakó idős házaspár lánya is, aki elmondta, hogy a szülei a Balatonon vannak, és előző nap az édesapja visszajött a városba valamit elintézni. Az édesapát persze nem találtuk sehol. A lány meglehetősen aggódott is emiatt.
Következtek a meghallgatások, majd a lány körbenézett a lakásban, és bár úgy tűnt, rend van, egyre-másra sorolta, hogy mi hiányzik: videó, fényképezőgép, aranyóra, készpénz.
Külön érdekesség, hogy az aranyóra eredetileg egy könyvekkel körbevett papírdobozban volt. Az üres doboz is gondosan visszakerült a könyvek közé.
Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy a lakást felgyújtották, de előtte gondosan kirámolták az értékeket, vigyázva, hogy első látásra nem tűnjön fel senkinek a betörés.
A rendőrség ellepte a lakást, égésgyorsító kereső kutyát hívtunk, mindenki a tulajdonost kereste, előkerültek az ujjnyomrögzítő eszközök, mi pedig elvégeztük a helyszíni szemlét.
Dolgunk végeztével elhagytuk a helyszínt, de csak nem hagyott nyugodni az eset. Délután felhívtam a lányt, hogy megtudakoljam, előkerült-e az édesapja. Ő akkor egy megdöbbentő történetet mesélt el:
„A rendőrség megtalálta az édesapámat. Kórházban fekszik, nem emlékszik a nevére sem. Annyit tudott csak elmondani, hogy előző nap délután elment otthonról a Nyugati pályaudvarra, majd hazafelé jövet az aluljáróban egy presszóban megivott egy narancslevet. Arra még emlékszik, hogy mozgólépcsőn megy le a metróhoz, de többre nem. Az Árpád hídnál tért magához, az aluljáró lépcsőjén ült, beverte a fejét. Eztán került kórházba, ott töltötte az éjszakát is. A zsebéből eltűntek az iratai, a lakáskulcsa, a pénze, a karjáról az órája. Az orvosok szerint valamilyen tudatmódosító szert ivott.”
Innentől kezdve a történet kerek lett…
A tulajdonos italába valaki beletett valamit, amitől a férfi elkábult, így el tudták venni az iratait, kulcsait, értékeit, és valószínűleg ki is kérdezték őt. Innen tudhatták, hogy a lakás üresen áll, és hogy hol találhatók az értékek.
Másnap reggel a betörőknek nem volt más dolga, mint a lakcímkártyán lévő címre kimenni, a náluk lévő kulccsal az ajtót felnyitni, az előre megbeszélt helyekről az értékeket ellopni.
Sajnos azonban nem elégedtek meg ennyivel. Gondolták, el lehet tüntetni a nyomokat azzal, hogy a lakást felgyújtják. Hát rosszul gondolták. A nyomok mindig sokkal beszédesebbek, mint ahogy azt a gyújtogatók gondolják. Remélem azóta rendőrkézen vannak, és felelnek tettükért…
0 hozzászólás