Újabb riasztás. Korán reggel van, a harmat még nem száradt fel… Hamar kiérünk, függőfolyosós ház. A ház előtt a kertben a bejárati ajtó, a zárnyelv kint, kulcs a zárban. Felnézek. Az első emeleten rendőrök állnak. Rosszat sejtek.

 

Kérdezem a tűzoltókat, mi történt. Azonnal mesélni kezdenek:

„Mikor kiérkeztünk, a lakás ablakaiból dőlt kifelé a füst, feltörtük az ajtót, az ajtó mögött egy idős nő feküdt. Meghalt. Két helyen égett a tűz. Az egyik az előszobában, a nénitől nem messze, a másik az innen nyíló szoba túlsó végében, az ágyon. A konyhában egy súlyosan megégett férfi feküdt, mellette egy vödör, a vízcsapból zubogott a víz. A férfit elvitték a mentők.”

Bemegyünk, körülnézünk. Közben a rendőrök szólnak, hogy keressünk telefont, telefonszámokat a lakásban, hogy a hozzátartozókat értesíteni tudják. Találunk egy mobilt, megolvadt a tűzben, nem lehet életet lehelni bele. Telefonszámos notesz sehol sincs.

Egyszercsak sírást hallok a bejárati ajtóban. Egy nő az. Odamegyek, kérdezem, kicsoda. Mondja, hogy az édesanyja és a testvére lakik itt, körül szeretne nézni bent. Kivételesen beengedem, hátha attól megnyugszik. Hát nem nyugodott meg…

Szipogva meséli, hogy az internetről tudta meg, hogy meghalt az édesanyja, az ott megjelent fotóról ismerte fel a lakást. Szuper! A média ismét remekelt…

Állok a lakásban, és gondolkodom, mi is történhetett. Összegzem a látottakat és hallottakat:

  • Két keletkezési hely, a kettő között pöttyözve megégett foltok.

  • Idős nő halt a bejárati ajtó előtt. Az ajtó ugyan bezárva, de a kulcs a zárban volt.

  • Fiatalabb sérült a konyhában, mellette vödör, zubogó víz.

  • A sérült karjai, mellkasa és légzőszervei megégve.

Megtudom, hogy a két lakó egészen biztosan ébren volt a tűz keletkezésekor, mert az idős nőnek meghatározott időpontban kell gyógyszert bevennie. A tűz nem sokkal ez után tör ki.

Aztán összeáll a kép…

Hogy mi gyulladt ki? Egyértelmű, hogy a szobában, az ágy alatt lévő toldozott-foldozott, túlterhelt elosztó kapott lángra.

Az idős néni ezen az ágyon feküdt, a lelógó paplan meggyulladt, a fia a segítségére sietett, de sajnos rossz döntést hozott.

A néni elindult a bejárati ajtó felé, de nehezen mozgott, lassan haladt. A fia felkapta a paplant, gondolta, bedobja a fürdőkádba, és majd ott eloltja. A paplan viszont lángolt, megégette a fiút a karján, mellkasán, és a forró füst bejutott egészen a tüdejéig. Nem bírta tovább, elejtette az előszobában.

Ekkor jött az ötlet, hogy egy vödör vízzel folytatja az oltást, de az előszoba az elejtett paplantól már nagyon lángolt, a füst egészen a padlóig ellepte a lakást. A néni a bejárati ajtó előtt elájul, szervezete nem bírja a forró füstöt és a lángokat. A fiúnak sem jutott már ideje a vödröt vízzel megtölteni, mert a füst őt is mérgezte. Ekkor érkeztek a tűzoltók.

Pár nap múlva kaptam egy telefonhívást a testvértől. A fiú szervezete feladta a harcot, a kórházban meghalt.

Két ember életét követelte a rossz döntések sorozata…

Az életük megmenthető lett volna, ha nem használnak rossz minőségű elosztót, a vezetéket nem toldják meg házilag, és nem kapcsolnak rá mindenféle elektromos berendezést.

Az életük megmenthető lett volna, ha a fiú nem kapja fel a paplant, nem ejti el az előszobában, és nem próbálja a tüzet oltani.

Az életük megmenthető lett volna, ha a tűz észlelése után a fiú azonnal karon fogja az édesanyját, és kisétálnak a lakásból…

Az életük megmenthető lett volna…


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhét + 17 =