Tűzoltók az 1956-os forradalom idején

Az 1956-os forradalomra emlékezve nem szabad megfeledkeznünk az akkor szolgálatot teljesítő, és hősi halált halt tűzoltókra, akik aznap nem tettek mást, mint a dolgukat végezték.

Fotó: Katasztrófavédelem

Fotó: Katasztrófavédelem

1956. október 23-án, és az azt követő éjszakán több tűzesethez is riasztották a tűzoltókat. Néhány gépkocsitűz mellett a legjelentősebb tűzeset a Lenin körút 64. számú ház előtt volt, ahol tízezrével égették a könyveket és a többméteres lángoszlopok a környező házakat fenyegették. Október 24-e reggelétől csaknem két héten keresztül szüntelenül csengett a hírközpont telefonja. 12 óra körül több izgatott hang jelezte, hogy ég a Nemzeti Múzeum.

Tűz a Nemzeti Múzeumban

A múzeum környékén heves harcok dúltak és a riasztott fecskendők közül csak egynek sikerült az épülettömböt megközelítenie. Bár akkor a tűz még nem volt nagy kiterjedésű, az oltás mégis nagy nehézségek elé állította a tűzoltókat.

Két motoros sugárral sikerült a múzeum két égő helyiségét eloltaniuk, ám a heves lövöldözés miatt az alapvezetéket sem sikerült visszaszerelniük. Néhány óra elteltével újabb tüzet jeleztek a Nemzeti Múzeumból, de akkorra az épület megközelítése teljesen lehetetlenné vált és csak másnap, a 14. vonulási kísérlet járt eredménnyel.

Október 25-én végre két egység megkezdhette a múzeum második emeletén az ásvány- és kőzettári rész, valamint a harmadik emeleten az afrikai kiállítás oltását, de fő céljuk a tűz Széchenyi Könyvtár felé történő terjedésének meggátlása volt. Ezt a feladatot mindössze kilenc tűzoltó oldotta meg hat „E” sugárral, porlasztott és habosított víz alkalmazásával.

Egy másik „harci szakasz” a tetőtüzet szorította vissza, miközben a tűzharc nem szünetelt. A harmadik harci szakasz az ásvány- és kőzettani részen az égő szekrények lefeketítését kapta feladatul Totzl Károly főhadnagytól, a tűzoltás vezetőjétől. Ez a szakasz igen veszélyes helyzetbe került, mert ezt a részt gépfegyver- és géppisztoly-sorozatokkal pásztázták és csak kúszva közlekedhettek. Ennek ellenére meggátolták a tűz terjedését.

A más kárhelyekről ide irányított fecskendők bevetésére csak a tűzoltás megkezdésétől számított 60 perc múlva kerülhetett sor. Az afrikai kiállítás tüzének oltását végzők is igen veszélyes helyzetben voltak, mert minden mozdulatukra lőtték ezt a részt. Itt négy sugárral dolgoztak.

Három órán át tartó megfeszített munkával a rendkívül bonyolult tüzet lokalizálták, ám a végleges oltáshoz még kb. 30-40 percnyi működésükre lett volna szükség, és még 1,5-2 órát igényelt volna a helyszín alapos átvizsgálása. Akkor azonban az oltást abbahagyatták és a kifejlődött tűzharc alatt a tűzoltók a légópincében voltak kénytelenek várakozni. Eközben a tűz újraéledt, és a tetőtűz oltását haladéktalanul folytatni kellett. Tizenhat „E” sugárral működtek órákon át.

Tűz a Bókay János gyerekklinikán

Október 26-án, 9 óra 35 perckor jelezték, hogy a Bókay János gyermekklinika egyik épülete ég. A tűzoltók megérkezésekor a kórház személyzete ruháskosarakban, lepedőkkel igyekezett a gyermekeket kimenteni. A kórtermekben csak kúszva lehetett közlekedni, mert azokat állandóan fegyvertűz alatt tartották. A tűzoltók a veszéllyel mit sem törődve mentették a gyermekeket, miközben az első és a második emeletet összekötő lépcső ágyúgolyó-találatot kapott.

Tűz az Országos Levéltárban

1956. november 6-án 16 órakor az I. kerületi alosztály kapott utasítást a hírközpontból, hogy az Országos Levéltárhoz vonuljanak a levéltár pótolhatatlan értékeinek megmentésére. A levéltár tüzéhez a riasztott pesti raj nem tudott feljutni a Várba, a Széna térnél folyó harcok miatt. Az egység a Bécsi-kapunál egy kilőtt gépjármű és egy kőtorlasz eltávolítása után jutott el a levéltárhoz, aminek akkor már az egész negyedik emeleti része égett.

A megszerelt négy „E” sugárral csak a tűz terjedését igyekeztek meggátolni mintegy két órán keresztül. Az óriási hőterhelés következtében a IV. emelet lángban álló nagyterme azonban leszakadt, a sugarakat át kellett helyezni a III. emeletre.

Ekkor a harci cselekmények miatt az összes alapvezeték megsérült (a szovjet páncélosok lánctalpai elvágták a tömlőket), leállt a tűzoltás. Ezután az egység az iratok mentésében segédkezett, a többször is kért segítség a harcok miatt nem tudott eljutni a levéltárhoz. A tűzben 8767,5 folyóméter levéltári anyag semmisült meg.

1956. tűzoltó életeket is követelt

Hat fővárosi tűzoltó tragikus körülmények között vesztette életét.

[zooeffect AQIAKS7ApPUZ]

Hartmann József tűzoltó főhadnagyot 1956. november 7-én szovjet katonák géppisztoly-sorozattal agyonlőtték. Élt 29 évet.

Hidas Gyula tűzoltó főtörzsőrmester életét 1956. november 7-én a Budapesti Tűzoltó Osztályparancsnokság Kun utca 2 sz. alatti épületét megszálló szovjet csapatok sorozatlövéssel oltották ki.

Tóth II. Ferenc tűzoltó törzsőrmester életét is ugyanakkor, ugyanolyan körülmények között oltották ki.

Éliás Rezső tűzoltó törzsőrmester is 1956. november 7-én géppisztolyból leadott sorozat következtében halt meg.

Virág István tűzoltó őrmestert 1956. november 7-én a Nemzeti Színházban lőtték agyon.

Csernus Tibor szakaszvezetővel is 1956. november 7-én végzett egy géppisztoly-sorozat.

Az októberi és novemberi nagyméretű tüzek megfékezése a budapesti tűzoltóság állományának becsületes helytállását követelte meg. November 10-ig közel 250 vonulásuk volt.

Nappalokon és éjjeleken át – sokszor a legnagyobb fegyveres harcok közepette – életüket nem kímélve vonultak és mentették az életeket és javakat. A fővárosi tűzoltóknak a káreseteknél tanúsított bátorsága és hősies magatartása kivívta a lakosság elismerését.

Nem túlzás annak megállapítása, hogy a felszabadulás óta nem volt olyan nehéz helyzetben a fővárosi tűzoltóság, mint 1956-ban, a szabadságharc idején.

(Forrás: Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság)

[useful_banner_manager banners=11 count=1]

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tíz + 8 =

+ <