Tűz esetén az emberek viselkedésére a beszámolók, nyilatkozatok gyakran használják a “pánik” szót. De mit jelent ez a fogalom, és valóban, törvényszerűen megtörténik? Számos bizonyíték van, hogy a tűz esetén gyakran bekövetkezik a pánik, de tényleg ez határozza meg a veszélyhelyzeti viselkedést?

A tűz során elhunytak halálát sokszor tulajdonítják a pániknak. Ennek az egyik tipikus esete, mikor az apa visszamegy a gyermekéért az égő házba.

Az elmúlt években pszichológusok, szociológusuk boncolgatták a kérdés a világ minden táján, főleg nagy katasztrófák, sok halálesettel járó tüzek esetén, hogy vajon mennyire befolyásolta az eseményeket a pánik. Az 1970-es években azt vallották, hogy bár szeretik az emberek a pánikra fogni a katasztrófákat, bizony a tragédiáért főleg az épületek tervezése, kialakítása, a biztonság hiánya okolható. 40 évvel később azonban rájöttek, hogy ez nem ilyen egyszerű.

MÉDIA

A média imádja a pánik szót használni. Talán így jobban eladhatók a lapok, többen nézik meg a TV műsorokat. Azt sugallják, hogy az emberek minden nehéz helyzetben sikoltoznak, őrülten rohangálnak, és esztelenül viselkednek. Általában túldramatizálják a helyzeteket.

2009. január 15-én a Hudson folyón hajtott végre kényszerleszállást egy repülőgép. A CNN újságírója megkérdezte az egyik utast: “Mi történt, miután leszállt a gép a vízre? Az emberek elkezdtek sikoltozni?”. Az utas azonban így válaszolt: “Nem emlékszem, hogy pánik lett volna, egyáltalán nem volt az.”. Az újságíró szinte sugallta a pánikot. Mert ha nincs sikoltozás, unalmas a riport.

A média a legfontosabb információforrás, és jelentős hatással van a közönségre, azonban rendszeresen túldramatizálja az eseményeket, így jelentős szerepe van abban, hogy az emberek fejében azt a képet alakítja ki, hogy szinte kötelező pánikba esni tűz esetén.

A mozifilmek sem könnyítik meg a helyzet kezelését. Gondoljunk csak a filmekben ábrázolt őrülten üvöltöző szülő nőkre. Ha szülés, akkor garantált a sikítozás, ordítozás. Pedig ez a valóságban nincs így.

A filmekben bemutatott drámai tömeges pánikjelenetek, amelyekben bizonyos hősök önző, vagy kockázatos tetteket hajtanak végre, fokozza a drámai hatást. Bár a nézők tudják, hogy a filmek nem a valóságot mutatják be, mégis befolyásolják valós tetteiket, hatással van a viselkedésükre.

A World Trade Center 2001-ben történt katasztrófája után a fiatal férfiak arról számoltak be, hogy a nők pánikba estek. Pedig nem történt más, mint néhány nő menekülés közben elsírta magát. A férfiak a “káosz”, a “teljes káosz” , és a “pánik” szavakat használták leggyakrabban. Egy 23 éves fiatalember egy felnőtt nő kiáltását is pániknak értékelte.

Korábban írtam a Cocoanut Grove éjszakai klub 1942-ben bekövetkezett tűzesetéről, ahol közel 500-an vesztették életüket. Az akkori tanulmányok szerint a haláleseteket főként a pánik okozta, mivel a tűz maga nem volt olyan nagy méretű. Aztán később kiderült, hogy nem a pánik, hanem a füst volt az, ami életeket követelt.

Több évtizedes kutatómunka, és az ezzel kapcsolatban megjelent tanulmányok szerint a tűz esetén bekövetkező pánik, és az ezzel járó irracionális viselkedés valójában ritkán fordul elő.

A PÁNIK, MINT FOGALOM

A pániknak több megfogalmazása létezik a szakirodalomban.

A pánik egy kétségbeesett rémület, amikor a fenyegető helyzetben a menekülési kényszer felülbírálja a józan észt, amely során az emberek akár saját testi épségüket is veszélyeztetik.

A pánikba esett embercsoportban az egyén elveszti saját személyiségét, átveszi a tömeg  viselkedését, még akkor is, ha ez irracionális, és ellentétes a saját akaratával. Ezt nevezik tömegpszichózisnak. Az egyén ilyenkor bízik a tömeg legyőzhetetlenségében, hatalmában.

A pánik négy eleme:

1. másokra kiható, másokat befolyásoló magatartás;

2. a veszélyhelyzet elkerülésének reménye, szorongás, félelem;

3. agresszív félelem a saját biztonság érdekében;

4. irracionális, logikátlan tettek, döntések.

A pánik során megvalósuló önző viselkedés általában idegenekkel szemben valósul meg. Ilyenkor megszűnik a segítőkészség, a másokra való odafigyelés.

Normál esetben az emberek úgy vélik, hogy csak egyetlen menekülési út létezik, amelyen képesek lesznek kijutni a veszélyből, azonban ehhez együttműködés szükséges. A pánikot mérsékelni lehet, ha a csoportban nem alakul ki a verseny, de sajnos általában mégis kialakul a “küzdj és menekülj” viselkedés. Megfigyelések azt mutatják, hogy ez a szellem inkább a férfiakat jellemzi, akik a barátkozás helyett a szabad utat választják. Tűzben a férfiak nagyobb valószínűséggel vesznek részt a tűzoltásban, míg a nők inkább a többiek figyelmeztetésében szorgoskodnak.

Miközben külső megfigyelők más emberek viselkedésében felismerik a pánikot, az eseményben részt vevők saját viselkedésüket racionálisnak, ésszerűnek, logikusnak látják, vagy teljesen tévesen ítélik meg.

Sok esetben az egyazon helyen tartózkodó emberek viselkedésében nem voltak jelentős eltérések, miközben az egyes személyek magukról azt állították, hogy pánikban estek, a többi személy viselkedésére azonban volt racionális magyarázatuk.

IDŐSEK OTTHONA – 5 HALOTT

Egy idősek otthonában történt tűzeset előtt az intézmény igazgatója kikapcsolta a tűzjelzőt, mert szerinte az idős emberek ha meghallják a riasztást, pánikba esnek, és össze-vissza futkosnak.

Mikor tűz ütött ki, a biztonsági őr egy ablakon próbált az épületbe jutni, hogy a bejárati ajtót belülről kinyissa. A füst égette a szemét, és a torkát, saját bevallása szerint ekkor kicsit pánikba esett, ezért ahelyett, hogy az ajtót kinyitotta volna, kimászott az ablakon, így megúszta a füstmérgezést.

Egy idős lakó, mikor füstszagra ébredt a szobájában, felöltözött, megkereste a járóbotját, majd mikor meglátta az ajtón beszűrődő füstöt, a bot segítségével elhagyta a szobát, és megmenekült.

A két ember viselkedése óvatosnak, körültekintőnek és ésszerűnek tűnik, egyik sem mutatta a pánik nyomát sem.

TŰZ A SZÁLLODA MOSODÁJÁBAN

A szálloda recepciósa elmondta, hogy pánikba esett. Azonban a cselekedetei nem ezt mutatták. Lerohant a mosodába, meglátta a füstöt,  majd kihívta a tűzoltókat. Ezt követően szólt a konyhai személyzetnek, majd a vendégeket értesítette a veszélyről, végül hívta a főnökét. Eztán tűzoltókészülékkel próbálta eloltani a lángokat.

A recepciós később elmondta, hogy rajta kívül mindenki nyugodt és hatékony volt.

MATRACTŰZ

Egy nő és a férje próbálta oltani a meggyulladt ágymatracukat. A nő úgy érezte, pánikba esett. Mikor megkérdezték tőle, hogy mit ért pánik alatt, azt válaszolta: “A pánik az, amikor nem tudsz dolgokat gyorsan csinálni. Én egy gyors ember vagyok, de pánikba estem, nem tudtam, mi történik.”.

Arról azonban, hogy mi történt a tűz során, így nyilatkozott: “Gyors voltam. A férjem lassabban reagált.”. Később úgy gondolta, hogy az égő matracot ki kellett volna dobni az ablakon, de akkor ez nem jutott eszébe.

TŰZ A LAKÓÉPÜLETBEN

Egy férfi, és lakótársa a hatodik emeleten füstszagot éreztek, próbáltak menekülni, de a lépcsőházban terjengő füst visszakényszerítette őket a lakásba. Ekkor a két férfi becsukta a lakás bejárati ajtaját, majd kimentek az erkélyre, míg megérkezik a segítség. Saját elmondásuk szerint nagyon megrémültek.

Várakozás közben az alattuk lévő erkélyen álló férfit nyugtatták.

Miközben többször elmondták utólag, hogy megrémültek, nagyonis racionális dolgokat tettek: mielőtt elhagyták a lakást, felöltöztek, megkeresték a kulcsokat, pénztárcát és a telefont, a lakásba való visszatérés után pedig becsukták az ajtót, a résekhez törölközőt fektettek, kimentek az erkélyre, hívták a tűzoltókat, hogy ők is tudjanak róla, hogy csapdába estek az épületben.

ÉTOLAJ TŰZ

Egy ház konyhájában kigyulladt a tűzhelyen melegedő étolaj. A tűz átterjedt a szagelszívóra, de a család megakadályozta a terjedést. A feleség egy törölközővel, majd egy fürdőszobaszőnyeggel próbálta elfojtani a lángokat, miközben a lányát kérte meg, hogy hívja a tűzoltókat. A férj az égő serpenyőt a mosogatóba dobta, de a feleségnek eszébe jutott, hogy nem szabad vízzel oltani az égő étolajat.

A feleség végig az irányítása alatt tartotta az eseményeket, de később elmondta, hogy pánikban volt, mert újraélte azt, mikor 17 évesen leégett a házuk.

(folyt. köv.)

(Forrás: Archive.nrc)

[useful_banner_manager banners=11 count=1]


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

19 − hat =